(Uncanny X-Men vol.1 #500-503, X-Men Legacy #215-216) (2008, Marvel Comics) (írta: Ed Brubaker, Matt Fraction, Mike Carey; rajzolta: Greg Land, Terry Dodson, Scot Eaton, Marco Checchetto, Phil Briones)

oké, san francisco híres arról, hogy a lakói toleránsabbak egy átlag amerikai város szintjénél, de ezt leszámítva nem érzem indokoltnak, hogy az x-ek épp’ oda költözzenek. fáztak már new york-ban, kellett egy kis meleg kaliforniai napfény, mi...? lehet hogy nem jókor kapott el ez a (másfél) kötet, de nem igazán tudott hatni rám, erőltetettnek érezem magneto felbukkanását is, valami olyannak, amit el kellett sütni a jubileumi 500. füzetben, különben jött volna a népharag... plusz volt még valami, ami erősen kizökkentett: hallottam már épp’ elég rémtörténetet greg land rajzolóról, akinek az a mániája, hogy pornószínésznők arcáról vesz mintát a szuperhősnőihez -és valószínűleg ebből ered az én bajom is, mert baromira ki tudtak zökkenteni a mondandóhoz nem passzoló arcvonások, a túl gyakran mosolyra húzódó szájak (és bár az az íróktól is ered, hogy túlzásnak éreztem a szexualitást is a kötetben, greg land azért rátett a szexiskedésre egy lapáttal, főleg emma kapcsán)... ide csaptam a legacy két azon füzetét is, amire oda pecsételték a marketing osztályon a ’manifest destiny’ logót, pedig szinte semmi köze nem volt a költözéses főszálhoz, inkább mike carey ment még egy kört a professzor agyában, és egy kicsit vadóccal is a múltban merengett -végülis ilyenekkel is végig lehet alibizni egy sorozatot... (huh, túl epés lettem, asszem félre kell raknom a mutánsokat egy picit...) (×11.17.)

(Daredevil vol.2 #32-40) (2002-2003) (írta: Brian Michael Bendis; rajzolta: Alex Maleev, Manuel Gutierrez, Terry Dodson) (magyarul: Marvel+ 2014/3, 2015/4 különszámok)

a titkos identitás a legtöbb szuperhős életének elengedhetetlen része -maszkot húzva védik a magánéletüket, a személyiségüket. mivel mi olvasók tisztában vagyunk az álarc mögötti titkokkal, ezért talán nem könnyű átéreznünk azt, ha valaki kompromitálódik (plusz idevenném a marvel filmes univerzum hatását is, ahol a hősök nem nagyon titkolják az igazi valójukat) -de brian michael bendis most komolyan végigrángat minket a fájdalmas úton, hogy igazán érezzük egy lelepleződés következményeit (még úgy is, hogy azért a közvéleményt kételyek között hagyja)... mert túl sok a vesztenivaló, és matt murdock-nak nem csak az újságíró hiénákkal vagy a lesben-álló paparazzikkal kell megbirkóznia, de a civil szakmájára is komolyan kihathat, ha bebizonyosodik, hogy éjszakánként sztreccs-ruhában osztja az igazságot a háztetőkről, mert hiteltelenítheti az ügyvédi munkáját... jól érzékelhető a tépelődés a szuperhős-lét szeretete és a veszélyessége között, még jó, hogy matt körül vannak emberek (és szuperhősök), akik segítenek neki végigmenni ezen a lelki úton, legyen az peter parker, ben ulrich, foggy nelson, a fekete özvegy vagy az örök és múlhatatlan szerelem, elektra... meglepő írói húzásnak gondolom, hogy matt végül nem az igazság oldalára állt, és a tagadással megtámogatott ellentámadást választotta... bár magyarul két különszámban jelent meg, de angolul egy kötetet képezett ez a kilenc füzet, úgyhogy beszélnünk kell az évszázad peréről is... mert az ide kapcsolódó második sztori szinte végig a bíróságon játszódik, tehát ismét csak matt murdock áll a középpontjában és nem a fenegyerek, de szerintem ezt nem sokan bánhatják -főleg azok nem, akik hozzám hasonlóan szeretik a bírósági drámákat a moziban és a tévében, és mr.bendis egész kiválóan imitálja ezeket, végig pörögnek a tanú-kihallgatások, jól megírtak a vád-és-véd-beszédek. és trükkösen van felépítve az egész, mert egy kevésbé ismert szuperhős ül a vádlottak padján, ám az identitás és a felelősség kérdésében szép egyenes vonalakat lehet húzni a fenegyerek irányába... alex maleev a kötet első felében hozta a rá jellemző borongósságot, az utolsó három füzet két rajzolója nem is érhettek fel hozzá, bár a napfénnyel áttört bírósági levegő nem is igényelte, hogy igazán sötét színekkel mázolják össze a képet... (ismerve a netflix-es ’street-level’ marvel-sorozatokat, örömteli volt jessica jones-t, luke cage-et, danny rand-et és matt murdock-ot egy oldalon látni itt a képregényben is.) (##01.17.)

(2015) (írta: Mark Waid, rajzolta: Terry Dodson)

fel sem tűnt ez elmúlt évek alatt, hogy mennyire nem foglakoztunk annak a lelki hatásaival, hogy leia elveszítette azt a bolygót, amin felnőtt, és annak minden lakóját. úgyhogy teljesen ésszerű, hogy megvizsgáljuk ezt, kár, hogy mark waid nem tudta igazán szerethetően beleágyazni ezt egy történetbe -mert a hercegnő önmarcangolása egyébként működne. kap maga mellé egy társat, akiről nem sokat tudunk meg, majd nagy rohanásba kezdünk, hogy összeszedjük az életben-maradt alderaan-iakat (akik között persze széthúzás van és vádaskodás), valamint kicsit a birodalmiak orrára koppintunk. talán a nagyszabás hiányzik belőle. vagy jobban tudná értékelni az ember, ha más lenne a képi világa, mert a dodson házaspár rajzfilm-szerű ábrázolásmódját ledobja magáról a star wars világa. ($11.30)