(Alex+Ada #1-15) (2013-2015) (írta: Jonathan Luna, Sarah Vaughn; rajzolta: Jonathan Luna) (eng)

álmodnak-e az androidok csónakról az óceánon...? most már talán köztudott, hogy közel állnak hozzám az androidos sztorik (igen, a battlestar galactica még mindig az egyik kedvenc sorozatom valaha), és mivel mostanában úgyis rá vagyok pörögve a témára (hello deckard!), ezért nagy örömmel fedeztem fel ezt a képregény az internet lelkesedő zegzugaiban. főleg azért, mert olyan módon dolgozza fel a témát, amivel eddig még nem találkoztam -realistán... mert érezhetően alaposan végig van gondolva minden, az egyszerű hétköznapi élet a mesterséges intelligenciák társaságában, a társadalom megosztó gondolkozásmódja a robotokról, az ország vezetésének reakciói a sajnálatos eseményekre. és mindez le van szűkítve kislátószögre, személyes emberi tapasztalatokra (a világ eseményei leginkább csak híradásokon keresztül szűrve türemkednek be a panelekbe) -és a közepén ott dobog a hatalmas szív, egy ember és egy érző gép kapcsolatával... és mindez nagyon egyszerű eszközökkel van ábrázolva, kezdve a monoton hétköznapokkal, majd a kapcsolat kialakulásának finom lépéseinek ábrázolásával. kicsit talán még sajnálja is az ember, hogy a dramaturgia megköveteli a nagyobb ívű drámát és konfliktusokat, mert vannak pillanatok, amikor tényleg megelégedne azzal, hogy azt figyelje, hogy miképp kerül közel egymáshoz alex és ada... jonathan luna a rajzolásában is a minimalizmusra törekedett, és baromi jól is áll a (mini)sorozatnak, hogy sokszor csak szemmozgással érzékelteti az érzelmeket, vagy hogy apróbb változtatásokkal ismétli a paneleket, mert film-szerűen vezeti így az olvasó szemét. sőt, még azt is elnézi az ember, hogy néha igencsak tele vannak zsúfolva szövegbuborékokkal az oldalak, mert jó olvasni a természetesnek ható párbeszédeket, továbbgondolni az elhangzottakat. persze néha azért az ember kihátrál kicsit az emberi aspektusból gondolatban, és dünnyög magában egy sort az érdekes társadalmi változásokról, látja az allegóriát a mai világunk bizalmatlan gyűlölködéseire -vagy arra, hogy ő maga miként reagálna, ha kapna a nagymamájától egy tökéletesen engedelmes gyönyörű androidot... olyan jó érzés, amikor egy képregény nyakon-ragad, és húz magával, megmosolyogtat, izgalomban tart -majd a megfelelő pillanatban apróvá gyűri össze a szívedet... (#10.12.)