(2014) (írta: George RR Martin, Elio M. García Jr., Linda Antonsson)

a régi istennek és az új segítettek, hogy végigrágjam magam ezen a monstrumon. és majdnem így is éreztem magam közben, ahogy lassan kúsztam előre oldalról oldalra, emésztve azt a hihetetlen mennyiségű információt, amit belezsúfoltak ebbe a szikla-nehéz kötetbe. mindig lenyűgözött, hogy vannak, akik képesek ennyire kidolgozni egy kitalált világ történelmi, mitológiai és földrajzi hátterét, hogy ennyire a valóság illúzióját tudják kelteni egy sosemvolt világnak. kicsit úgy éreztem magam, miközben a hosszú századokon áradó históriákat tanulmányoztam, mint mikor a főiskolán szorongattam a töris jegyzeteimet. minden tiszteletem az alaposságért. elégedett vagyok magammal, megmásztam a hihetetlenül magas hegyet, most már pihenhetek... ($04.23.)

(2010) (írta: George RR Martin, Daniel Abraham; rajzolta: Rafa Lopez)

először fordult elő olyan, hogy a képregény-változat mellett döntöttem a regény helyett -látva a mostani bele-buzulásomat a comic-okba és remélve, hogy valami pluszt fognak adni a képek, de lehet, hogy máskor nem lépek erre a gyors-lefolyású útra. mert azért hiányzott a stílus belőle, ami tudom, hogy martin bácsinál megvan, és így, csupán a sztorira lecsupaszítva nem jöhetett ki ez. pedig imádom a mississippi vidékét és a két-kéményes gőzösöket, de azért sokáig elpepecseltünk a bevezetéssel, mire meglódult volna a történet érdekes irányba (valahol a negyedik füzet végén). mert a lápvidék most már bizonyítottan vonzza a vérszívókat (lásd még lestat széria, true blood, the originals). igaz, ezek kicsit más fajta vámpírok (nyugi, nem csillognak), de kivételesen jót tett nekik, hogy az öreg szándékosan belekavart a mitológiájukba (külön faj, nem terjed harapással a kórság, csak a fény -meg a karó a szívbe- bántja őket). talán a vérvágyuk mellé én jobban meghagytam volna a szexuális feszültségüket is, de nem kell mindig kéjencnek lenni. a klasszikus kétpólusú történet működik, de sajnos az adaptáció rohan, nem igazán a képekkel akar mesélni, az emberi mozdulatok meg néha kifejezetten furára sikerültek. de azért némi hangulat átszivárgott a bayou-ból. ...bár szeretek kísérletezgetni, azért néha nem árt megmaradni az eredetinél... ($03.26.)

(1998/2003/2010) (írta: George RR Martin)

mindig jó érzés egy kicsit westeros-ra kirándulni. és bár ezzel a novellás/kisregény-kötettel egy kicsit korábbra utaztunk vissza, mint a fő regényekkel, akkor is rengeteg ismerős elemet láthattunk. bár kevesebb az intrika, és határozottan nincs annyi női kebel, mint megszoktuk, azért jó volt ismét ázni és izzadni ezeken a sokszor nem túl barátságos vidékeken. kicsiben is. mert nem csak a terjedelem volt kisebb, a keretek sem olyan nagyszabásúak -főleg a középső történetben, ami valahol egy tyúkper méretével vetekszik. de azért a háttér most is kiad egy nagyobb perspektívát, vannak lázadók, akik a trónra vágynak, és folyton felbukkannak az uralkodó család tagjai is. hősünk sem olyan összetett lélek, mint azt megszokhattuk, már-már hagyományosan tisztaszívű, nemes erényekkel felvértezve, de azért hibátlannak nem mondanám (fura, de az öregnél az ilyen típusú hősök hamar szoktak halni, de itt azért erre kevés volt az esély…). de a legfontosabb, hogy szívesen szegődött a nyomába az ember, érdekes a sorsa. martin bácsi még mindig gördülékenyen ír, olvastatják magukat a sorok -kár, hogy itt sem bírt leszokni az ismétlésről, bizonyos mondatokat refrén-szerűen hoz vissza és vissza, ezzel azért eléggé tud idegesíteni... ($01.02.)