(2016) (írta: Chris Stuckmann) (eng)

szerintem aki komolyabban foglalkozik a filmművészettel, az idővel rátalál arra a pár hangra, akiknek megbízik az ízlésében, akiknek még akkor is érdekli a véleménye, ha épp aktuálisan nem ért egyet velük. a mai világban, amikor a youtube-on számtalan profi és önjelölt kritikust találhat az ember, egyszerre könnyű és nehéz kiszűrnie a hozzá legközelebb álló vélemény-mondókat. arra már nem emlékszem, hogy mikor kattintottam először chris videóira, de egy ideje velem van, és ha érkezik egy új film, aminél monitorozni akarom, hogy mi az általános vélemény róla a neten, mindig az ő videóit indítom először. és nem csak azért, mert sokszor egybevágnak a gondolatai azzal, amit én gondolok az adott műről, hanem az egyszerű őszintesége is igencsak vonzó tényező. mert itt van ez a (majd’) korombeli srác, aki leül az ohio-béli otthonában a kamera elé, és közérthetően kifejezi a véleményét, ritkán van flanc a körítésben, csak bele az arcunkba a tuti (oké, a halloween-t néha túllihegi, de akkor meg általában ott van mellette a cuki felesége is, úgyhogy megbocsátó vagyok). és az a jó, hogy nem csak a kamera előtt működik ez a purista stílusa, de a könyvében is, amiben közérthetően, egyszerű nyelvezettel, olvasmányosan ajánlott ötven filmet a kétezres évekből. és nem is az a lényeg, hogy felkeltette az érdeklődésem sok film iránt (mert ha jól számoltam, 38-at már így is láttam az ötvenből, és szinte mindről hallottam már dicséreteket korábban is), hanem hogy megvilágosodtam és inspirálódtam: én is akarok egy ilyen könyvet! hisz’ ha itt jártok, akkor láthatjátok, hogy mániákusan írom ki magamból a popkulturális élményeimet, és könnyen el tudnám képzelni, hogy ezekből az írásokból egy csokrot kinyomtatva a polcra rakhatok (akár ilyen pofás formában, mint chris tette, ahol egy ismerősen segítségével illusztrációkkal dobta fel a könyv hangulatát, miközben kikerülte azt a problémát is, hogy a képek miatti jogi hülyeségekkel kelljen foglalkoznia). és igazából nem a könyvesboltokat akarnám megcélozni, már azzal is megelégednék, ha lenne mondjuk 50 példány, amit elosztogatnék az ismerőseim között, ezzel is igazolva magamnak, hogy nem csak időpazarlás, amit most is csinálok... szóval köszönöm chris a sok érdekes és elgondolkoztató videót, és köszönöm a pofás kis könyvet, ami kigyújtott bennem egy lámpát. (btw, áldott legyen az a világ, ahol a posta az ajtómig hozza a könyvet egyenesen amerikából!) (#10.23.)