(Archie, vol.2 #28-32) (2018, Archie Comics) (írta: Mark Waid, Ian Flynn; rajzolta: Audrey Mok) (eng)

eddig talán nem írtam itt a blossom családi drámáról -leginkább azért, mert hidegen hagyott, hogy ki az ikrek apja... de tényleg kicsit csalódás, ahogy mark waid cheryl-ékkel bánt, nagy svunggal érkeztek anno, azóta meg parkoló-pályán vannak. így azzal sem sikerült felspanolni, hogy kijött a börtönből az arcoskodó apjuk, és nagy balhét rendezett a tavaszi bálon -az már sokkal érdekesebb volt, hogy miként reagálták le az emberek, hogy a börtön-szökevény egy fegyvert lóbál az arcuk előtt. mert lehet hogy folyton megbotlik a saját lábában, de archie-ban egy igazi hős tigris lakik, aki bármi áron megvédi a szeretteit (az viszont kicsit hirtelen jött, hogy a semmiből felbukkant mr.weatherbee is a színpad előtt -mert hol bujkált addig?)... erre a részlegesen működő drámára húzta fel mr.waid a búcsú-kötetét, egyébként nem nyújtott semmi igazán megrázót mondjuk a magánéleti vonalon, archie próbált továbblépni, de valahogy mindig az aktuális randi-partnere lábára lépett, betty és veronica szoros barátnői szövetséget kötöttek, jughead meg csak szokás szerint beleszart az egészbe... pont akartam emlegetni, hogy hiányoltam a sorozatból a josie and the pussycats nevű kult-formációt, de aztán mégiscsak felbukkantak, hogy húzzák a talpalávalót a bálon... (a végére egész jól megszoktam a ’how??’ poént, azaz archie túlpörgetett bénázásait, most már tudok mosolyogni az ilyen paneleken is.) no, vége egy korszaknak, mark waid megmutatta, hogy érdemes rászánni az időt a rivardale-i tinikre, mert szerethetőre formálta a karaktereket, és jó tempóban mesélt a magánéleti csetléseikről/botlásaikról. most jön egy kis szusszanás (egy nyári szünet), várok egy kicsit, hogy az új író, nick spencer elég tartalmat kreáljon, hogy legyen értelme belevágni az ő korszakába is. (×07.25.)

(Archie, vol.2 #23-27) (2017-2018, Archie Comics) (írta: Mark Waid, rajzolta: Audrey Mok) (eng)

az egy dolog, hogy nincs elkenés, végigmegyünk betty-vel a gyógyulás útján, de mark waid nagyon következetesen a környezete reagálását is végig közvetítette. betty egy erős és független nő, nem is igazán törik meg, maga akar minden problémát megoldani, amik felmerülnek a sérülése miatt. pedig minden körülötte lévő ember óvná, amennyire csak lehetséges. van aki túlságosan is, mert az apja kifejezetten seggfej módon viselkedik -legfőképp archie-val... a riverdale-i rómeó is maga alatt van (kicsit komolyra fordítva a kötet hangulatát is -igaz, bármikor életveszélybe lehet keverni a srácot, és az (állítólag) vicces) -és a felkavarodott lelke érzelmileg is másképp reagál, mint az utóbbi időben szokott... valahol várható volt, hogy a mark waid kavar egyet a felálláson, mielőtt felállna az írói székből, de nem érződik erőltetettnek, hogy betty és archie újra közelebb sodródnak egymáshoz. még szerencse, hogy nem az lett a kötet vége, hogy mire arch elhatározná magát, addigra a szöszi már mást választ, mert akkor forgattam volna a szemeim erősen (még akkor is, ha ez a ’más’ miatt úgy érezhettem volna, hogy nekünk geek-eknek is van esélyünk az iskola egyik legszebb lányánál)... (jót tesz a vizualitásnak, hogy végre sikerült találni egy állandó alkotót audrey mok személyében, aki ráadásul konzisztensen teszi bele minden panelbe a tehetségét.) (×07.24.)