(2002 + 1998-99) (írta: Mike Mignola, Christopher Golden, Tom Sniegoski, Brian McDonald; rajzolta: Mike Mignola, Ryan Sook, Matthew Dow Smith, Derek Thompson)

elsőre skandalumnak tűnhet egy hellboy nélküli hellboy kötet, de 1. azt már megtapasztalhattuk korábban is, hogy a többi karakter is van olyan érdekes, mint a nagy vörös pofozógép, és 2. ott van azért ez a kedves démon a háttérben. igaz, hogy csak flashback-ekben bukkan fel, de mindannyiszor fontos szerepe van, ahogy kapcsolódik a csapat többi tagjához, és érdekes módon, minden alkalommal az embersége világlik ki. és ez az, ami valahol össze is kovácsolja ezeket a különleges lényeket. a fő sztori szépen simul az eddigi univerzumba, most épp a föld alól jön a fenyegetés (de azért ne gondoljátok, hogy nincs egy-két horogkereszt a háttérben...), ami talán újdonság, hogy tényleges csapatmunka folyik, mindenki beveti a speciális képességeit, hogy diadalmaskodjanak a szörnyek felett, és megmentsék a lányt. mint egy igazi klasszikus ponyvában... a három kiegészítő sztori közül egyik tényleg csak kiegészített, összekötötte az ismereteinket roger-ről. a rákolló johnson sztori lehetne egy retro batman füzet is, ha nem lenne benne egy lebegő agy... viszont az abe sapinens szóló sztori nagyon kilógott, főleg rajzilag, de a rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatos zavaros bűntudat-keltése sem igazán működött... ($$03.10.)

(2001) (írta és rajzolta: Mike Mignola)

azt megértem, hogy mike mignola vonzódik a lovecraft-i csápos lényekhez, node honnan jön a késztetése, hogy mindenre horogkeresztet rajzoljon...? minden szempontból esszenciális hellboy-kötet volt ez, mert megvan benne minden, ami miatt szeretjük ezt az egyedi univerzumot (misztikus gonoszok, őrült tudósokkal járó őrült ötletek, nácik, nagy bunyók, kis moralizálások, és a monumentális történethez képest minimális kinézet); de azért is, mert rengeteg aprósággal építkezett az eddigi négy kötetre, nem csak egy újabb ökölharcnak érződött a gonosszal, hanem egy tényleges organikus univerzum-építésnek. ...és nem tudom miért, talán a színezés teszi, de már az első képkockától kezdve be tudnak húzni ebbe az ismerős világba, mert elég egy panelt látnod, és otthonosan érzed magad mignola társaságában... no, de nézzünk túl a világ végére vágyó nácikon, a sötét jövőt elhozó férgeken, egész a kemény külső által takart nagy szívig, mert igenis fontos, hogy meglássuk az embert a szörnyben -vagy a homunculus-ban... ($$03.10.)

(2003) (írta és rajzolta: Mike Mignola)

a magyar könyvkiadás egyik szégyenfoltja a félbemaradt hellboy sorozat... és nem is tudja az ember, hogy ilyenkor kit átkozzon el, hogy a hét pokol kénköves forróságában égjen az örökkévalóságig, a kiadót, aki nem tűrte tovább a veszteségeket, vagy az olvasókat, akik nem voltak képesek rátalálni az igazgyöngyre. azt elismerem, hogy nem való mindenki kezébe mingola bácsi szálkás stilizált minimalizmusa, de a történetek annyira jók, hogy nem hiszem el, hogy ne lehetett volna sikeresebb, ha mélyebben gyökeredzik nálunk a képregény-kultúra. de szerencsére vannak olyan jótét lelkek, akik legalább digitálisan mennek tovább a kitaposott ösvényen -azok számára, akik megszokták a magyar nyelvű hellboy egysorosokat. mert kedvenc pirosunk ebben a kötetben sem változott gyökeresen, minden gusztustalan ellenfelet, sőt még a híres végzetét is rezignáltan veszi tudomásul. ez utóbbi sajnos nem lehetett nagy releváció a korábbi utalások és a filmek tükrében, de azért jó volt szembesülni újra azzal a tudattal, hogy mekkora felelősség is nyugszik abban az ormótlan kő-kézben, és milyen jó helyen is van a világ biztonsága. de nem csak a fő-sztori volt az érdekes, hanem az előtte lévő szösszenetek is. szeretem, ahogy a különböző mitológiák és mesei elemek, a világ folklór-készlete belekeveredik a képregénybe, és mindegyik jól áll neki. egyébként is, nem mindegy milyen kultúrkörből érkező döggel bunyózik egy jót a nagy piros...? (az is tetszik, hogy minden szétszórt morzsát megmentenek nekünk a gyűjteményes kötetekben.) ($03.19.)