(Archie, vol.2 #7-12) (2016, Atchie Comics) (írta: Mark Waid; rajzolta: Veronica Fish, Ryan Jampole, Thomas Pitilli) (eng)

az alapok már megvannak, mark waid dolga leginkább az, hogy stílusosan üsse le a labdáit, és ő ezt sikerrel meg is teszi. leginkább a gazdag-lány-a-szegényebbek között sztori-szállal foglalkoztunk, de azért ott volt a háttérben végig az archie és betty közötti bonyolult érzelmi viszony is, az, hogy nehéz elszakadni a megszokott érzésektől és a régi bizalomtól... a szülők is kicsit jobban előtérbe kerültek, így jobban lehetett érezni azt, hogy ez az elképzelhetetlen gazdagság hogyan hajlik karikatúrába, de ez talán azért nem baj, mert így van helye leszállni veronica-nak az igencsak magas lóról, fokozatosan lehet majd emberivé tenni -mármint amint mark waid szeretné majd őt visszahozni riverdale-be, mert most csúnyán kiszakította onnan... továbbra is mesterinek érzem, hogy egy szakítási szakasszal kezdtük a sorozatot, mert így az embernek archie-val együtt kétfelé húzhat a szíve... szerencsére nagy bajom nincs azzal, hogy minden a maximumra van tekerve, nem csak a gazdagok egész-falas tévéje meg az inasaik sora túlzás, de archie-nál is ott ez a faktor, ha hülyeséget csinál, akkor úszik az egész iskolai labor, sőt, betty sem csak egy kis-dobot szed elő, ha le akarja vezetni a frusztrációját, hanem egy igazi taiko dobot kezd izomból püfölni... (azért ha belegondolunk, volt komolyság is a kötetben -például egy egzisztencia is tönkrement egy telefonnal felvett videó miatt -hmm, mennyire mai tud lenni egy majd’ nyolcvan éves múltra visszatekintő képregény, mi...?) (×07.10.)

(Archie, vol.2 #1-6) (2015-2016, Archie Comics) (írta: Mark Waid; rajzolta: Fiona Staples, Annie Wu, Veronica Fish) (eng)

hiába ágyazódott be a kultúrába majd’ nyolcvan éve a riverdale-i banda, hozzánk nem igen akart begyűrűzni ez az ismertség -azt hiszem, hogy én például kevin smith-nél hallottam először róluk, amikor a képtelen képregény-ben (lánykori nevén chasing amy) arról vitatkoztak a srácok, hogy archie vajon meleg-e (a fordító is megküzdött a jelenet utalás-cunamijával, mert emlékszem, hogy jughead-et sikerült lütyő-nek magyarítani)... már egy ideje kíváncsi voltam, hogy újoncként mennyire fogna meg ez a régi hagyományokra visszanyúló sorozat, ha a neveken és a középsulis környezeten túl nem ismerek igazán semmit belőle előzetesen. ehhez tökéletes belépő pont volt a 2015-ös nagy megújulás, amikor a kiadónál mark waid-et bízták meg a ráncba-szedéssel, mert a szerző gondosan ügyelt arra, hogy mi freshmen-ek is tökéletesen eligazodjunk a riverdale-i gimiben (és mivel mindenhol csak ódákat látok az interneten a régi olvasóktól is, ezért ki merem jelenteni, hogy úgy újított, hogy közben a régi esszenciát is tökéletesen megtartotta)... jó módszernek bizonyult, hogy archie kibeszél hozzánk olvasókhoz, gondosan bemutat minden karaktert, kis háttér-információkat csepegtet -de nincs nehéz dolgunk, amikor a tablóra felkerülő arcokat kell az eszünkbe vésni, mert jól megfeleltethetőek a középiskolás típus-karaktereknek. ugyanakkor azért bőven van bennük annyi eredetiség is, hogy valódi személyiségekké váljanak. és szerintem tök szórakoztató lett a sok kis apró/cseprő mindennapi zűr és lelki vívódás, ami a lapokra került, semmi nagyszabás, nem szúr mélyre, csupán szórakoztat... oké, ha kicsit megkapargatjuk a mutatós rúzsát, azért ki lehet szedegetni a tanulságokat mondjuk a nagy szakításból, vagy az elkényeztetett fruska családi hátteréből... bár egy kicsit talán túl sokat szenvedtünk a titkos akción, ami megakadályozná archie-t, hogy egy rossz kapcsolatba kezdjen bele, élveztem a viszony-rendszer feltérképezését, jó döntésnek tartom azt az érzelmi pontot, ahol beléptünk a sztoriba (egy hosszú kapcsolat befejezése után vagyunk, a következő hajnalán). amivel nehezebben békülök, az archie túltolt bénázása, mert kicsit karikatúrába viszi el a karaktert... mivel idén nincs saga (szipp), ezért ezzel a pár füzettel kell beérnem fiona staples-ből, ami hatalmas tragédia, mert nagyon szeretem a stílusát, és végtelenül lehangolt vagyok, hogy nem volt ideje legalább az első kötetet végigvinni -főleg mert olyanok vették át tőle a stafétát, akik a stilizáltabb ábrázolás hívei... mostanában valamiért nagyon élem a középiskolás életérzést, és az archie ennek a kikönnyített verziója, és pont ezért tök jól esik. (×07.09.)