(2000-2001) (írta: Mike Mignola, Richard Pace; rajzolta: Troy Nixey)

baj-e az, ha vannak előadók, akik csak egyféle témában tudnak kiteljesedni? ha működik a markáns kézjegy, akkor miért ne? szerintem mike mignola bármihez nyúl, abból biztos, hogy csak csápos lényt tud kirakni, így van bekötve szegény, és mi pont így kedveljük (még akkor is, ha tisztában vagyunk a lovecraft-i ihletettség nyilvánvalóságával). és ha azt gondolnád, hogy batman-hez nem illenek ezek a túlvilági nyálkás gusztustalanságok, akkor tévedsz, igaz, az sem ártott, hogy a húszas évekre lett áttranszformálva a környezet. ez abból a szempontból is jó, hogy szabadon kezelhetett minden kötelező gotham-i kelléket, ki lehetett szakítani a hagyomány gyökereit úgy, hogy azért ápolgatva voltak serényen. nagyon tetszett, ahogy az összes ismert karakter kapott egy mignolá-s gellert, misztikusságot, természetfelettiséget (harvey dent átalakulása talán a legjobb példa erre, de lehetne sorolni a ghul-családot, a gyilkos krok-ot, az igazi orákulumot, vagy poison ivy-t is). és ezt a fájdalmas transzformációt nem úszhatta meg hősünk sem, ami nagy írói bátorságra vall. az egyszerűnek látszó kalandtörténet igazi epikus ponyva-fináléba torkollott, megadva a végső döfést a realizmus gyenge szívének. (kicsit fura volt, hogy a nagyon mignolá-s történethez nem jöttek a nagyon mignolá-s rajzok, de ezek a klasszikusabb, kerekebb ábrázolások is szépek voltak.) ($03.18.)

(2003) (írta: Mark Millar; rajzolta: Dave Johnson, Kilian Plunkett)

egy olyan idegennek, mint superman, minden ember egyforma, és mindig is az volt a célja, hogy ezek az emberek békében éljenek a földön -hát csoda, hogy kommunista lett a kiscserkészből...? az ember meghall egy eredeti ötletet, amivel kiforgatják az ezerszer megrágott sztorit, és már előre imádja. pedig ezerszer el lehet rontani egy kitűnő variációt is, de hála marx-nak és lenin szellemének, mark millar nem esik ebbe a hibába. mert ugyanezzel az ötletességgel végig tudja vinni az egész koncepcióját. és nem csak arról van szó, hogy a legamerikaibb ikonra sarlót és kalapácsot rak, hanem az általa képviselt eszmével is eljátszik. mert az acélember jelleme nem változik attól, hogy kansas-i farm helyett egy ukrán kolhozban nő fel (ebből szerettem volna többet is kapni), vagy hogy hűen magáévá teszi a kommunizmus alapgondolatait. mert persze ő lesz az első, aki a gyakorlatba is át tudja ültetni az utópisztikus elképzeléseket -igaz, hogy a személyi kultusz nála is kötelező kellék, valamint az eszmével egyet nem értők agyi beavatkozáson esnek át. hogy mi? superman nem makulátlan? végre! nincsenek elmismásolva a megvalósuló kommunizmus problémái, de nincsenek is gonosz vörös démonnak beállítva a szovjetek, és ez üdítő. ahogy az ellenpont sem egy végletekig gonosz és önérdek-vezérelt luthor, hanem egy különc zseni, aki a saját agyának szórakoztatása mellett az emberiség sorsáért is aggódik. de a többi vendég is ügyesen van kiforgatva (batmanovics, hehe!), nem beszélve a történelmi anomáliákról. végig gördülékeny és nagyszerű olvasmány, annak ellenére, hogy komoly tanulságok vannak a mélyben, amiket superman és az emberiség is évtizedek/évszázadok alatt tanul meg -mindegy milyen eszme-rendszerben gondolkozunk, a lényeg, hogy össze kell fognunk, és nekünk kell felvirágoztatni ezt a bolygót. eszesen és egyenlően. ($03.17.)