(Mighty Avengers vol.1 #1-6) (2007-2008, Marvel Comics) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Frank Cho) (magyarul: Marvel Box, Kingpin, 2016)

miután tony stark végleg seggfejjé transzformálódott a polgárháború végére, így sok kedvem nem volt olvasni arról a csapatról, amit ő vezet -de bendis is érezhette, hogy meg kell győzni valamivel az olyan kétkedőket, mint amilyen én vagyok, úgyhogy gyorsan dögös nővé változtatta vasembert... (apropó, eléggé kivagyok az amerikai prűdségtől, mert baromi feltűnő volt, hogy ms.ultron-t szemből lehetett ábrázolni, barbi babás, bimbótlan cicikkel, oldalról viszont mindig füstfelhőnek kellett takarni mellkas-tájékon...) első szám, tehát csapat-építéssel kellett kezdeni, megint össze kellett szedni a bandát, amiben maximum az volt az újdonság, hogy a karakterek úgy tettek, mintha ez most egy komoly szelektálási folyamat előzné meg -és kerestek az ismertebb arcok helyett megfelelő behelyettesítőket. és hát nem mondanám, hogy ez a legizgalmasabb line-up az angyalok történetében, de ha a sztori jó, akkor elviselem az arcoskodó árész-t thor helyett végülis... és a sztori, hmmm, mondjuk azt, hogy ’oké’... úgy tűnik, hogy az erőre és fifikára épít, amik elengedhetetlenek a mesterséges intelligencia legyőzéséhez, de igazából tudjuk, hogy azért kellett már most egy nagy ellenfél, hogy össze tudjon érni a friss csapat valamennyire... ami újdonság a bendis-féle csapatképregényekben, hogy komoly hangsúlyt kapnak a tagok gondolatai is, a ki nem mondott félmondatok, amikből megtudhatjuk, hogy mennyi bizonytalanság és bizalmatlanság (esetleg elfojtott vonzalom) van bennük... a szerkezet itt is hasonló az előbb olvasott new avengers-hez, akcióval akar lekenyerezni, mint visszalépdel a csapat összeszedéséig -elhasznált formula ez, de hasznos, mert az olvasónak nem kell várnia a zúzásig... de úgy alapvetően a közép-vonalra lő ez a kötet, nincs benne igazán nagy truváj, oké sztori, oké rajzok, oké karakter-piszkálgatások, komolyabb hűha-faktor nélkül. bár azért az menő, amikor darázs keresztül-lövi magát egy nagy zöld dínó-szerű lény testén át... (##12.25.)

(New Avengers vol.1 #11-15) (2005-2006, Marvel Comics) (írta: Brian Michael Bendis; rajzolta: David Finch, Frank Cho) (magyarul: Kingpin, 2009)

fel sem tűnt eddig, hogy annyira a világ eldugott (és alternatív) pontjain turnézott mostanáig az új csapat, hogy hivatalosan be sem lettek mutatva a tagok a közvéleménynek... kicsit átmeneti kötet volt ez, vagy mondjuk azt, hogy szemelvényeket kaptunk a csapat körüli eseményekből... először japánba mentünk, mert ninjákkal verekedni mindig menő -egész addig, amíg ironman be nem írja a cheat-kódot, és rövidre zárja a bunyót, mint indiana jones abban a híres kard-párbajban a pisztolyával (bocs, úgy tűnik, hogy ma humorosabb kedvemben vagyok az átlagosnál -de hé, nem csak spidey nyomta a szokásos poénokat a kötetben sem, hanem még a kapitány is megengedett magának egy apró viccet, so, próbálkozhatok talán én is...). már itt is kezdtük pedzegetni póknő titkait, hogy aztán teljesen a kettős ügynök szerepének szenteltük a paneleket (kitérve a múltjára is, ami jól jött az olyanoknak, mint én, akik csak keveset tudnak a karakterről). és bendis gonosz módon még mindig a bizonytalanság talaján tart minket vele kapcsolatban, nem tudhatjuk, hogy kihez marad hűséges a legvégén... az utolsó füzetben megint jött egy új nézőpont, a modern dolgokra gyakran vevő carol danvers blog-bejegyzéseiből láthattunk töredékeket. de nem is ez az igazán érdekes vele kapcsolatban, hanem hogy ő az első, aki a mutánsvilág eseményeit emlegeti -mert ugye ott ő volt az egyik legnagyobb hős, és ez felpiszkált valamit a lelkében (azaz a szerkesztőség elkezdte előkészíteni a szóló-sorozatát (aminél egyébként én is gondolkoztam az olvasáson, de sajnos nem láttam meggyőző érveket a neten, hogy érdemes lenne igazán beleinvesztálnom az időmet, carol formás feneke meg sajnos nem elég indok, hogy belevágjak))... az apró nüanszok tetszettek ma leginkább, mondjuk egyből a nyitány, ahogy a párbeszéd-heavy oldalak néma panelekkel váltották egymást -és még indok is volt arra, hogy miért nem beszélnek azokon a lapokon, ugyanis egy olyan karakter vendégszerepelt, aki hátrányos helyzetű hallás szempontjából... (elég éles volt a rajzoló-váltás középtájon ahhoz, hogy fennakadjon a szemem rajta, de sajnos az új alkotónak sem engedték a főnöki irodából, hogy teljes mellszélességgel kiálljon a pucérság mellett...) (##12.05.)