(Immortal Iron Fist vol.1 #1-6) (2007, Marvel Comics) (írta: Ed Brubaker, Matt Fraction; rajzolta: David Aja, Travis Foreman, Sal Buscema, Russ Heath)

nehezen mondhatnám magam iron fist szakértőnek -eddig csak az évekkel ezelőtt olvasott heroes for hire kötetben találkoztam egy kevéssé szimpatikus inkarnációjával, valamint ott volt a kiábrándító minőségű tévé-sorozat, ami szerintem még a legbőszebb rajongóknak is elvette a kedvét a karaktertől... úgyhogy jól jöttek a hozsannák ezzel a képregény-sorral kapcsolatban, mert az elolvasása segített megérteni, hogy miért kötődhet bárki is danny rand-hez... ehhez kellett ed brubaker, aki a kölcsönvette önmagától a múltra való felelgetés dramaturgiáját (lásd még a captain america run-ját), matt fraction meg gondolom a lüke humort hozta a kollaborációba (lásd mondjuk a liftezős jelenetet)... azt azért tudtam eddig is a karakter mitológiájából, hogy mindig csak egy vasököl tevékenykedik a földön -vagyis eddig azt gondoltam, hogy ez egy általános szabály, mert az írók ezt most jól megcáfolták, és egyszerre két(szer két) ököl világíthatott a rosszfiúk szemébe... és baromira bejött, ahogy fel van építve a mitológia, ahogy kezdéskor végigvonulnak az elmúlt korok ironfist-jei, ahogy erőteljesen rányomja a jelen eseményeire a bélyegét a legutóbbi chi-mester múltbéli drámája. és mindeközben megállás nélkül megy a kungfu a hidrás srácok ellen, és éreztetik azt, hogy mindez az építkezés valami nagyobb dolog fele tart. egy misztikusabb dolog felé, ami már most is átitatja a hangulatot -naná, hisz lányok alakulnak át darvakká a szemünk előtt... jó volt látni egy nagy maréknyi karaktert a netflix-es marvel univerzumból, és bár itt hogarth sajnos férfi, azért colleen, missy és luke itt is látványosan aprítanak... david aja realizmusba hajló rajzai jól kiszolgálják a sztorit, és a verekedés jelenetei is ötletesen vannak felépítve -ez mondjuk egy kung-fu sorozatnál nem hátrány... (##12.23.)

New Avengers vol.1 #7-10) (2005, Marvel Comics) (írta: Brian Michael Bendis, Paul Jenkins; rajzolta: Steve McNiven, Saul Buscema) (magyarul: Kingpin, 2008)

meglepett bendis ezzel a kötettel -mármint nem azzal, hogy all-star csapat-képregényként tolja a fékevesztett akciót, hanem hogy mer ennyire meta lenni... nem is értem, hogy miként gondolta, hogy az olvasók nem fognak szűkölni attól, hogy egy ilyen poén-retcon karaktert, mint az őrszem bevesz a fő kánonba (mert ugye az a premissza, hogy a több nap erejével felvértezett szuperhős már a hatvanas években is létezett, csak mindenki elfelejtette), és ehhez még a negyedik falat is ütögeti azzal, hogy paul jenkis képregény-írót személyesen is szerepelteti a kötetben... de fura módon egész jól működik ez a mindfuck, mert tempósan építkezik a rejtélyre és az akciókra, és még az is dinamikus, mikor emma frost segítségével a régi/új hős elméjében botorkálunk... eközben van mellék-küldetés is, és nem haszontalan a roncsoló leverése, mert a csapat-dinamika formálódhat a bunyó közben is, hiszen még mindig az összeszokás időszakát éljük. (steve mcniven rajzai (egy-két arctól eltekintve) csodásak -bár nagyon durván tudja tárgyiasítani a nőket. de hé, a bennem élő tizenhárom éves egy percig sem tiltakozott a formás rajzolt testek láttán...) (oké, hogy minden fontos arc itt gyülekezik az univerzumból a nagy bunyó kedvéért, de annak lesz folytatása, hogy a fő-fejek rendre egyeztetnek a küldetések előtt? mert érdekes aspektusnak tűnik.) (##12.03.)