(2015) (írta: Aziz Ansari)

van olyan, amikor az ember a szerző személyisége miatt vesz a kezébe egy könyvet -és nem azért mert olyan nagyon mélyen érdekelné a tartalma, vagy vonzaná a csajos-rózsaszín borítója... így belegondolva aziz ansari már elég régóta velem van, először megszoktam majd megszerettem a pyrex-ben, aztán végleg a szívembe költözött a master of none című szerzői mesterművével -ez utóbbi azért érdekes, mert sok paralel témát lehet találni benne ezzel a kötettel. szóval aziz-t ismerve nem lehetett kétségem, hogy vicces lesz az a cucc is, amit most könyv formájában tár elénk, de az érdeklődésemet igazán azt keltette fel, hogy összeállt egy profi pszichológussal, hogy a tudományos háttér is biztos lábakon álljon. mert aki ismeri az apró termetű indiait, az tudja, hogy maximalista a srác, hatalmas lelkesedéssel tudja belevetni magát az őt érdeklő témákba -a kajákba és a csajokba... de azért meglepett, hogy tényleg ennyire alaposak voltak, hogy elvégezték a házifeladatot a rengeteg interjúval, szép grafikonokat is rajzoltak, lábjegyzetek is csatoltak, mint egy igazi tudományos munkába -és mégsem rágod le a lábkörmöd unalmadban, mert aziz személyisége baromi szórakoztató formába önti az egészet... bírtam azt is, hogy önvizsgálatra késztet az alkotás, hogy számba-veszed magadban a múltbéli kapcsolataidat, hogy mit tettél anno és mit tennél most. és közben rengeteget tanulsz arról, hogy miként kéne ezt a nagy rejtélyes kapcsolatépítősdit játszani manapság, amikor minden kicsit más, mint régen, amikor a technika kényelmesebb de egyúttal veszélyesebb terepet is kínál... szép íve volt a kötetnek, megnéztük a régmúltat, végigvettük a randizáshoz szükséges kellékeket, az ismerkedés utáni első lépéseket, majd a megállapodást, a hosszútávú elköteleződést. úgyhogy kipallérozhattam az agyam eme tudással, most már csak kéne nyelnem egy nagyot, és a gyakorlatban alkalmaznom ezeket a hasznos praktikákat -hogy ne egyedül kelljen az ágyamban olvasni egy rózsaszín borítós könyvet... (#05.21.)