(Dark Horse Presents, vol.1 #51-62) (1991-1992, Dark Horse Comics) (írta és rajzolta: Frank Miller) (magyarul: Fumax)

ragadós meleg volt a tegnap éjszaka. elnyűtt szemekkel néztem a polcom felé, jó lenne olvasni valamit, amitől lehűl kicsit az agyam. miközben a ventilátorok nyöszörögve próbálták felkavarni a szobában uralkodó poklot, megakadt a szemem egy fekete-fehér borítón. elutazhatnék a bűn városába, gondoltam, ahol vérfagyasztó gyilkosságot hűtenék le a gyomrom tájékát. hideg lazaság. tömör egysorosok. megkapó látvány. minimalizmus, ez kell most nekem. nem zavart a történet ismerőssége, sőt, örömmel hallgattam a film-változat mondatait visszacsengeni a fülemben. marv nem jó ember, marv egy kíméletlen gyilkológép. de mégis szívesen tölti el az ember vele az idejét, mert a marcona külső alatt vonzónak tetszik a kitartása és a jó értelemben vett férfiassága. és szívből tudunk neki szurkolni, hogy védje meg a rászoruló nőket, hogy kegyetlenül megbüntessen mindenkit, aki megérdemli a halált... az ember azt gondolja, hogy könnyű a noir műfajában alkotni, csak el kell képzelni, ahogy az anti-hős karakterek mély hangon morognak egysoros bölcsességeket, miközben keresztülvágják magukat a fülledt éjszakák minden mocskán, pedig igenis kell stílus-érzék ahhoz, hogy valaki magas szinten űzze a műfajt. és frank miller-nél ekkoriban még ott bújt a bölcsek köve, és az ismert elemekből egy igazán magával-ragadó elegyet kevert ki, gondosan ügyelve arra, hogy ne csak a vibráló színeket űzze messze a művétől, hanem a semleges és átmeneti szürkét is. mert így lesz igazán erős a koncepció, ahogy bűnös táncba kezd a lapokon a tisztának tűnő fehér és a végtelenül mély fekete... (×08.11.)