(Wolverine vol.2 #123-132) (1998) (írta: Tom DeFalco, Chris Claremont, Todd Dezago, Brian K. Vaughan, Fabian Nicieza; rajzolta: Denys Cowan, Leinil Francis Yu, Stephen Platt, Angel Unzueta, Scott Hanna, Rob Hunter)

azzal nincs baj, hogy több egymás után megjelent füzetet összecsapnak, hogy kötetként adják ki, mert felfoghatjuk antológiaként is, de akkor nem érzem jogosnak a közös kiadást, ha ennyire széttartó ez az időszak, ha ennyi író és rajzoló szorgoskodott a sorozat körül. és ez még csak az első problémám ezzel a kötettel... korábban pont az tetszett rozsomáknál, hogy nem tököl, céltudatosan megy előre és teszi a dolgát, most meg kényszeresen túlbeszéltetik a karaktert, narrációval rágják a szánkba, amit már úgyis tudunk (oké, értem én, hogy azt kell feltételezni, hogy minden füzetnél érkeznek új olvasók, de valahogy szebben is lehetne ezt, nem...?), és van pár visszatérő téma, ami egy idő után fárasztó, hogy újra-és-újra elmondják... (pl.: az adamantium-nélküli élet nehézségei) fura volt látni, hogy a jubileumi számában egyáltalán nem wolverine a főszereplő, kicsit azt éreztem, hogy chris claremont ürügyet keresett csak, hogy a fáradt sztorit feldobja egy-két x-men jelenlétével -ráadásul elég zavaros is ez a pár füzet... (filmes trükkök, wtf?) volt még egy-két érdektelen bunyó és belezés, valamint jó sok elmélkedés arról, hogy az állati ösztön mellett az emberség is fontos... az utolsó sztori hatásos volt a családon belüli erőszak témájával, de az meg pont a realitásával lógott ki az űr-pókok és indián átkok közül... ($$03.16.)

(Journey into Mystery vol.1 #503-511) (1996-1997) (írta: Tom DeFalco, rajzolta: Deodato Studios)

lehet kísérletezni a szuperhős képregények képi világával, de be kell látni, hogy igazán csak izmos férfiakkal és nagycsöcsű nőkkel működnek ezek a füzetek. és a legjobban a fékevesztett kilencvenes években volt látható ez a jelenség, tegnap is örömködve mutogattam anyámnak, hogy nézze már meg ezeket a képeket, a rikító színeivel, az indokolatlanul kevés ruhába bujtatott csajokkal, tökéletes lenyomata ez a korszaknak. mit nem adtam volna azért, ha ’96-ban, kamaszként vehettem volna kézbe... valahol azt olvastam, hogy ez a legjobb thor történet, amiben nem szerepel thor, és a szerény jártasságom okán, amit a témában szereztem, még hajlandó is vagyok elhinni… igazából a földre száműzött istenek miatt egyből gaiman-t kiáltanék, ha nem tudnám, hogy a zseniális ’amerikai istenek’ csak öt évvel később jelent meg. talán azért volt jó, hogy a földről indult a történet, mert így fokozatosan lehetett egyre epikusabbá növeszteni a harcot -meg lehetett találgatni, hogy ki melyik viking istenség igazából. tetszik, hogy a ’90-es évek közepén tényleg arról szólt minden, hogy a legnagyobb hősök eltűntek az univerzumból, ide is szépen beépült thor hiánya. ami már kevésbé tetszik, hogy a korszakra még mindig jellemző a túl-beszélés, de lassan már megszokom, hogy minden információt extra adagban kapunk meg. no, ha egy dögös sztorit akarsz, ami azért újdonságokat nem hoz a zsánerbe, de nyomokban asgard-iakat is tartalmaz, nem fogod megbánni, ha ezt kézbe-veszed. ($11.02.)