(2002 + 1998-99) (írta: Mike Mignola, Christopher Golden, Tom Sniegoski, Brian McDonald; rajzolta: Mike Mignola, Ryan Sook, Matthew Dow Smith, Derek Thompson)

elsőre skandalumnak tűnhet egy hellboy nélküli hellboy kötet, de 1. azt már megtapasztalhattuk korábban is, hogy a többi karakter is van olyan érdekes, mint a nagy vörös pofozógép, és 2. ott van azért ez a kedves démon a háttérben. igaz, hogy csak flashback-ekben bukkan fel, de mindannyiszor fontos szerepe van, ahogy kapcsolódik a csapat többi tagjához, és érdekes módon, minden alkalommal az embersége világlik ki. és ez az, ami valahol össze is kovácsolja ezeket a különleges lényeket. a fő sztori szépen simul az eddigi univerzumba, most épp a föld alól jön a fenyegetés (de azért ne gondoljátok, hogy nincs egy-két horogkereszt a háttérben...), ami talán újdonság, hogy tényleges csapatmunka folyik, mindenki beveti a speciális képességeit, hogy diadalmaskodjanak a szörnyek felett, és megmentsék a lányt. mint egy igazi klasszikus ponyvában... a három kiegészítő sztori közül egyik tényleg csak kiegészített, összekötötte az ismereteinket roger-ről. a rákolló johnson sztori lehetne egy retro batman füzet is, ha nem lenne benne egy lebegő agy... viszont az abe sapinens szóló sztori nagyon kilógott, főleg rajzilag, de a rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatos zavaros bűntudat-keltése sem igazán működött... ($$03.10.)

(2001) (írta és rajzolta: Mike Mignola)

azt megértem, hogy mike mignola vonzódik a lovecraft-i csápos lényekhez, node honnan jön a késztetése, hogy mindenre horogkeresztet rajzoljon...? minden szempontból esszenciális hellboy-kötet volt ez, mert megvan benne minden, ami miatt szeretjük ezt az egyedi univerzumot (misztikus gonoszok, őrült tudósokkal járó őrült ötletek, nácik, nagy bunyók, kis moralizálások, és a monumentális történethez képest minimális kinézet); de azért is, mert rengeteg aprósággal építkezett az eddigi négy kötetre, nem csak egy újabb ökölharcnak érződött a gonosszal, hanem egy tényleges organikus univerzum-építésnek. ...és nem tudom miért, talán a színezés teszi, de már az első képkockától kezdve be tudnak húzni ebbe az ismerős világba, mert elég egy panelt látnod, és otthonosan érzed magad mignola társaságában... no, de nézzünk túl a világ végére vágyó nácikon, a sötét jövőt elhozó férgeken, egész a kemény külső által takart nagy szívig, mert igenis fontos, hogy meglássuk az embert a szörnyben -vagy a homunculus-ban... ($$03.10.)

(2010) (írta: Mike Mignola, Christopher Golden; rajzolta: Ben Stenbeck)

(nem ezt terveztem eredetileg, de mi lenne menőbb, mint ha dobnánk egy mignola-hármast...?) amióta felütötték a fejüket a csillogó vámpírok meg a szerelmes zombik, azóta könyörgök, hogy rakjuk már vissza őket a megfelelő polcra, legyenek újra a bestiárium részei, a rusnya gonoszok díszpéldányai. azt már tudjuk, hogy nem sok író ért jobban a természetfeletti lényekhez, mint mike mignola, most az volt a kérdés, hogy mit ér el, ha kihagyja a paranormális kutató- és védelmi hivatal tagjait -és az ő cinikus humorukat. bár tudtam, hogy egy képes regénnyel kezdődött lord baltimore fikciós élete, azért bátran lapoztam fel a képregény-füzeteket annak kihagyásával. először kapkodtam csak a fejem, mert bedobtak a sűrűjébe, egy alternatív huszadik századba, ahol tombol a pestis, a zombik meg a vámpírok (nem csillognak, ellenben félelmetesek és visszataszítóak, köszönöm). de aztán megoldották, hogy a pofás felvezetés után hősünk elmesélhesse a szomorú életútját, így minden a helyére kattant, jöhetett a nyomasztás és az abárolás. a végén kicsit elszontyolonodtam, mert még csak épphogy belemártottuk a csőrünket ebbe az ízletes horror-világba, az igazi zúzás érezhetően ezután jön majd. (mr.mignola ismét átadta a ceruzát és a tust másnak, igaz, a minimál hátterekhez úgy tűnik, mindig ragaszkodik. de hatásosak voltak a rajzok így is, azt az egyet furcsáltam, hogy néha tök kidolgozottak voltak az arcok, máskor meg teljesen elnagyoltak.) ($03.19.)

(2003) (írta és rajzolta: Mike Mignola)

a magyar könyvkiadás egyik szégyenfoltja a félbemaradt hellboy sorozat... és nem is tudja az ember, hogy ilyenkor kit átkozzon el, hogy a hét pokol kénköves forróságában égjen az örökkévalóságig, a kiadót, aki nem tűrte tovább a veszteségeket, vagy az olvasókat, akik nem voltak képesek rátalálni az igazgyöngyre. azt elismerem, hogy nem való mindenki kezébe mingola bácsi szálkás stilizált minimalizmusa, de a történetek annyira jók, hogy nem hiszem el, hogy ne lehetett volna sikeresebb, ha mélyebben gyökeredzik nálunk a képregény-kultúra. de szerencsére vannak olyan jótét lelkek, akik legalább digitálisan mennek tovább a kitaposott ösvényen -azok számára, akik megszokták a magyar nyelvű hellboy egysorosokat. mert kedvenc pirosunk ebben a kötetben sem változott gyökeresen, minden gusztustalan ellenfelet, sőt még a híres végzetét is rezignáltan veszi tudomásul. ez utóbbi sajnos nem lehetett nagy releváció a korábbi utalások és a filmek tükrében, de azért jó volt szembesülni újra azzal a tudattal, hogy mekkora felelősség is nyugszik abban az ormótlan kő-kézben, és milyen jó helyen is van a világ biztonsága. de nem csak a fő-sztori volt az érdekes, hanem az előtte lévő szösszenetek is. szeretem, ahogy a különböző mitológiák és mesei elemek, a világ folklór-készlete belekeveredik a képregénybe, és mindegyik jól áll neki. egyébként is, nem mindegy milyen kultúrkörből érkező döggel bunyózik egy jót a nagy piros...? (az is tetszik, hogy minden szétszórt morzsát megmentenek nekünk a gyűjteményes kötetekben.) ($03.19.)

(2000-2001) (írta: Mike Mignola, Richard Pace; rajzolta: Troy Nixey)

baj-e az, ha vannak előadók, akik csak egyféle témában tudnak kiteljesedni? ha működik a markáns kézjegy, akkor miért ne? szerintem mike mignola bármihez nyúl, abból biztos, hogy csak csápos lényt tud kirakni, így van bekötve szegény, és mi pont így kedveljük (még akkor is, ha tisztában vagyunk a lovecraft-i ihletettség nyilvánvalóságával). és ha azt gondolnád, hogy batman-hez nem illenek ezek a túlvilági nyálkás gusztustalanságok, akkor tévedsz, igaz, az sem ártott, hogy a húszas évekre lett áttranszformálva a környezet. ez abból a szempontból is jó, hogy szabadon kezelhetett minden kötelező gotham-i kelléket, ki lehetett szakítani a hagyomány gyökereit úgy, hogy azért ápolgatva voltak serényen. nagyon tetszett, ahogy az összes ismert karakter kapott egy mignolá-s gellert, misztikusságot, természetfelettiséget (harvey dent átalakulása talán a legjobb példa erre, de lehetne sorolni a ghul-családot, a gyilkos krok-ot, az igazi orákulumot, vagy poison ivy-t is). és ezt a fájdalmas transzformációt nem úszhatta meg hősünk sem, ami nagy írói bátorságra vall. az egyszerűnek látszó kalandtörténet igazi epikus ponyva-fináléba torkollott, megadva a végső döfést a realizmus gyenge szívének. (kicsit fura volt, hogy a nagyon mignolá-s történethez nem jöttek a nagyon mignolá-s rajzok, de ezek a klasszikusabb, kerekebb ábrázolások is szépek voltak.) ($03.18.)