(Kill Chain #1-6) (2017) (írta: Andy Diggle, rajzolta: Luca Casalanguida) (eng)

bár olvastam két-három regényt annak-idején, azért nekem a 007-es a filmvászonról ismerős igazán -de örömteli, hogy a képregények jól lavíroznak a kétféle alteregó között. és egyébként is érdekes látni a médiumok közti átjárhatóságot -aminél néha azt kívánja az ember, hogy még nagyobb lenne a kapu: most is azt éreztem olvasás közben, hogy milyen szívesen megnézném ezt a sztorit filmen is... mert nagyon szépen gördült előre a történet, a gonoszok átforgatásával mindig friss meglepetéssel tudott szolgálni, ugyanakkor riasztóan aktuálisnak érezte az ember -mert a mostanság napvilágot látott külpolitikai hírek után az ember tényleg gyengének látja a nato-t, és bárkinek a szavára hitelt ad, aki azt állítja, hogy az oroszok simlis módon akarnak újra nagyobb hatalomhoz jutni, hogy az a céljuk, hogy zavart keltsenek, megosszanak (akár neonácikkal és műkincsekkel, akár egész európát megbénító technikai csapással). és jól passzolt bond ebbe a valóságosabb közegbe is, ütött és lőtt és belepiszkitított a rosszfiúk terveibe, és persze közben nem felejtett el flörtölni az útjába kerülő titkosügynök hölgyekkel sem -legyenek azok jól képzett franciák vagy akár kiugrott mi6 árulók... (##01.11.)

(James Bond: Hammerhead #1-6) (2016-2017) (írta: Andy Diggle, rajzolta: Luca Casalangiuda) (eng)

mindegy, hogy hideg vagy meleg a háború, a fegyvereladás mindig a legnagyobb biznisz... és egy bond-gonosz nem gondolkozhat kicsiben, neki atomfegyvert kell robbantania, hogy kirobbantson egy új háborút, hogy igazán virágozhasson a biznisz, hogy nagy-britannia újra nagy lehessen... persze azért a 007-esnek is lesz ehhez egy-két szava, úgyhogy egzotikus arab országokon, szőke nőkön, és veszélyes ejtőernyős ugrásokon át vezet az útja a nagy felismerésig, és az utolsó kíméletlen odacsapásig -talán egy kicsit lassabban, építkezősebben indul be a sztori, mint amit a warren ellis-féle zakatolásnál megszoktuk, de ha már beindult, akkor nem akart megállni, mint egy kontrollt-vesztett önvezető autó... tetszik a szériában, hogy nem csak bond kemény legény, hanem monnypenny is kifejezetten aktív, a titkárnői szerep mellé megkapta a testőrit is, aki gond nélkül ránt fegyvert, ha arról van szó, nem csak az írógépet püfföli... de a gonosz oldalon is hölgyet találunk, igaz benne talál csak annyi a nőiesség, hogy naivan úgy gondolta, hogy bond-ot egyetlen szexuális aktussal át lehet állítani -pedig tudhatná, hogy a női nem fontos a 007-es számára, de azért a hazája mindig előrébb fog állni holmi kóbor puncinál... (a rajz-stílus sprődségét máskor felrónám az alkotóknak, de itt valahogy illik ez a szögletes minimál-style a sorozathoz.) (#08.27.)