(Inhumans, vol.2 #1-12) (1998-1999) (írta: Paul Jenkins, rajzolta: Jae Lee) (eng)

én eddig meg voltam győződve arról, hogy az inhumánokat egy x-men-szerű csoportként írták meg anno, lehet hogy a hasonló sokszínűségük miatt, vagy csak azért, mert mostanság szóltak arról pletykák, hogy velük akarják helyettesíteni a képregényekben az x-eket. de ennél a mini-sorozatnál cseppet sem érződött ez a hasonlóság, sokkal inkább tudnék párhuzamot vonni a valós mitológiákkal, a görög vagy viking istenekkel -mert elkülönülve, rejtélyes helyen élnek, egy uralkodó-család vezeti őket, és félelmetes hatalom van a kezükben. így a klasszikus latex-ruhás hangulat helyett sokkal inkább neilgaiman-i érzet keríti hatalmába az olvasót, sőt, hogy még nagyobbat mondjak, van benne egy jó adag shakespeare-i királydráma is (lásd még: hatalomra törő őrült testvér). csak türelmesnek kell lenni, hogy eljussál ezekhez a rétegekhez... nem igazán szeretem ezt az írói módszert, ahol sok mindenbe belekap az alkotó, és aztán csak reménykedhetsz, hogy ezek a szálak a végén szép egységbe állnak össze. és nem is az a baj legnagyobb baj ezzel, hogy türelem kell hozzá, hanem hogy a sok nézetváltás miatt senkire sem kerül igazán a fókusz, így nehezebb kötődni is a karakterekhez, akik olykor több füzetre is eltűnnek. pedig érdemes lenne őket mélyíteni, jobban foglalkozni a történetük drámai elemeivel, például azokkal a fiatalokkal, akik épp most változtak át az igazi inhumán formájukká. és nagyon sokáig a kvázi főszereplővel, black bolt-tal is nehéz azonosulni, mert a némasága nem segíti a közel-kerülést -de aztán szerencsére a végére át tudjuk érezni a felelősségének a súlyát (amit jól meg is támogattak egy churchill-es analógiával). persze értem, hogy le akarta fedni az író a teljes népességi spektrumot, hogy ne csak a vezetők szemszögéből lássuk a drámai helyzetet, hanem az eldugottabb helyeken élőkéből is, de valahogy nem működött ez a diverzitás, szétesővé vált a narratíva (a kutya-perspektíváról már nem is értekeznék...). viszont a végére tényleg összeállt, főleg, amikor fellebbentek a fátylak a titkos tervekről, a nagy csavarról, ami miatt utólag sok mindent át kell értékelned. úgyhogy összességében azt mondanám, hogy működött a képregény, még ha nem is könnyen barátkoztunk össze, de úgy érzem, megérte a kemény küzdelem... ($$08.18.)