(Peepland #1-5) (2016-2017) (írta: Christa Faust, Gary Philip; rajzolta: Andrea Camerini) (eng)

a time square egy csillogással megbabonázó hely, ahol vidám turisták koptatják a járdát, miközben tátott szájjal forognak körbe-körbe a hangulattól megrészegülve -a mai kor emberének ez a kép él a fejében, a média ezt sulykolja nekünk ide a messzeségbe. pedig nem is kell olyan messzire visszamenni az időben, hogy a környék egy sokkal sötétebb képet mutasson ennél -hogy konkrétan a szex-szórakozás geciszagú központja volt a hely... egészen friss élmény a kiválóan sikerült the deuce című tanulmány megtekintése, így sok ismerős elem köszönhetett vissza a képregény lapjairól is (még akkor is, ha 15 évvel később játszódik, mint az hbo sorozata) -ugyanolyan típusú kurvák róják a köreiket, ugyanolyan izzadós kövér filmesek forgatják a felnőtt filmjeiket, és ugyanúgy a bűn melegágya az összes húgyszagú kapualj... persze nem egy (neo)noir-ról lenne szó, ha nem vezetnének a bűn szálai a felsőbb körökbe is, így kerül képbe egy szégyentelenül donald trump-ról mintázott ingatlan-bizniszes, illetve annak egyetlen (gyengeelméjű) fiacskája, akinek a felelőtlen tette elindítja a lavinát, ami az összes megismert szereplőt maga alá temet... és jó sok szereplő tűnik fel a panelekben, sok megterhelt lélek, vetkőzős lányok, pornó-készítők, leszbikus élettársak, aids-el sújtott vegetálók, korrupt rendőrök -szép formára kivágva a noir-nagykönyv leírása szerint. és bár a karakterek archetipikusak, és a történet sem csordul túl a megszokott keretéből, mégsem unalmas a végeredmény, mert a ponyva-elemek felerősítik egymást. és tök jó látni, hogy nem csak az ötvenes évek füstös lebujaiban működik a zsáner, nem csak a búsongó ballonkabátos antihősök mormoghatnak el egy ilyen történetet, hanem a nyolcvanas évek tiritarka világa is tökéletes közeg, és egy vetkőzős lány szájába is nyugodtan lehet adni a (khmm) narrációt. sőt, ellentétben mondjuk a sin city stilizált világával, plusz súlyt ad a képregénynek a történelmi hitelessége (főleg ha tudjuk azt, hogy a szerzők személyesen is megtapasztalták a korszak ellentmondásos viszonyait)... a rajzolásba lehetne leginkább belekötni, de mivel a hangulatot így is bitang erősen át tudta adni, ezért nem igazán baj, hogy kissé elnagyoltak/rajzfilmesek az arcok egy-egy oldalon. (#11.16.)