(2009-2011, IDW Publishing) (írta: Joe Hill, rajzolta: Gabriel Rodriguez) (magyarul: Fumax, 2019)

az első kötettel kinyitottuk a lovecraft házat, de csak az alapokat és néhány szobát térképeztünk fel -most viszont mélyen elmerültünk az összes zegzugában, igaz, kissé cikkcakkban tettük meg a kalandos utunk... ezalatt azt értem, hogy sokféle témát érintettünk, miközben újabb-és-újabb kulcsok bukkantak fel a házban, talán csak a magánéleti dramaturgia tartotta össze a kötetet (amiről persze tudom, hogy igazából két kötet) -meg persze az, hogy a kútház úrnője az omega kulcsra hajt... nagyszerűen sikerült ábrázolni a kamaszok zűrös lelki világát és a csapongó kapcsolataikat, tele volt a kötet szerelemmel és szakítással, féltékenykedéssel és barátságok széthullásával. kinsey kifordult önmagából azzal, hogy nem ismeri már a félelmet és a bánatot, tyler erős támasz akar lenni, de őt még sodorják az érzései, bode meg ugyanaz a kíváncsi kölyök, mint volt; szívbemarkoló látni viszont az anyjuk alkoholizmusát, félelmetesen hitelesen van ábrázolva ez a betegség -lehet hogy még félelmetesebben, mint a rémségek, amik ellen szüntelen harcolniuk kell a srácoknak... a kulcsoknál továbbra is szélesre tárja az ötletes zsákját joe hill, és nem csak arra használja, hogy fegyvert adjon a harcoló felek kezébe, de társadalmi kérdésekben is bátran állást tud foglalni néhánnyal (mondjuk a tükör-kulccsal, ami meg tudja változtatni a bőrszínedet -és így meg tudod tapasztalni fehérként is, hogy milyen érzés lehet színesbőrűként élni a mindennapjaid). de az egész kötet egy nagy kísérlet és ötlet-parádé, néha olyan őrült, hogy még én sem értem, miként keveredtünk bizonyos sarkokba -mondjuk mikor ’kázmér és hubá’-ssá változott a rajz-stílus... de mindenképp emlékezetes olvasmány volt ez a kötet is, egyszerre pörgős és izgalmas, de a szívednek is tud adni bőven, mondjuk amikor a barátságokról és szerelmekről mesél. (és még akkor is merem ezt állítani, ha a hatásos olvasmány-élményeim után is rendre azt érzem, hogy valaki a fej-kulccsal ólálkodik mögöttem, és az olvasás után nem sokkal kiszedegeti a fejemből az emlékeket -most is át kellett lapoznom az első kötetet frissítésül, pedig nem is volt olyan rég, hogy a kezemben tartottam...) (×07.07.)