(Black Widow vol.4 #1-5) (2010, Marvel Comics) (írta: Marjorie Liu, rajzolta: Daniel Acuňa)

natasha romanova mindig is egy rejtély volt. a múltja homályos, ahogy sokszor a motivációi sem tisztázottak, hogy miként lett az alaposan kiképzett orosz kémnőből szuperhős, hogy miként érezhet egy ember még pozitív érzelmeket, miután ennyi fájdalmat elszenvedett már az élete során... natasha tökéletesen alkalmas arra, hogy egy olyan sztorit építsenek köré, ami rejtély-központú, ahol a múltjából kerülnek elő fájdalmas részletek. ám nem olyan egyszerű egy ilyen sztorit úgy megírni, hogy az jól működjön, és ne legyen zavaros... mondom ezt úgy, hogy marjorie liu nem végzett rossz munkát, sokáig fenntartotta az érdeklődésemet, kellően meggyötörte hősnőét ahhoz, hogy érdekeljen a sorsa. motivációs problémáim voltak inkább, nem éreztem a relevációt, amikor kiderültek a gonosz szándékai, valamint a ködösítés is olyan mértékű lett, amit nem lehetett eloszlatni (ki volt az az idős nő a kárpátokban, pl.), pedig elég lett volna egy kicsivel tisztább terep, hogy jobban élvezzem a kőkemény vörös csaj megterhelő kalandjait (apropó, csaj, a világháborús flashback-kel sikerült teljesen összezavarni azzal kapcsolatban, hogy hány éves is az özvegy -uhh, viszont most esik le, hogy ezzel a háttér-sztorival meg lett magyarázva a karakter kódneve is)... ami teljesen levett a lábamról, az viszont daniel acuña rajz-stílusa, egyszerre volt realista és elemelt, és valamiért nagyon közel áll hozzám ez a digitális, indie-s színvilág. (×09.15.)

(Black Widow 2 #1-6) (2005-2006, Marvel Comics) (írta: Richard K. Morgan, rajzolta: Sean Phillips)

hol is tartottunk múltkor? bosszúállás, halott ex-kémek, orosz szál? hát most megfejeltük ezt olyan napfényes helyekkel, mint miami és kuba -kár hogy a színező nem érezte át ezeknek vibe-ját, és jól megnyomta a fekete ceruzáját... egyébként is furán néznek ki sean philips minimál-rajzai, néha krétás elmosódottság lesz a végeredmény a lapokon... a fényesebb kinézett egyébként a sztorinak nem biztos, hogy jól állna, mert nyaking merülünk a drog-bizniszbe, a kormányzati suskusba és a dél-amerikai rabszolgahálózat borzalmaiba... úgyhogy natasha mosoly nélkül pofozza magát végig a táplálékláncon, hogy a múltkor megismert tinilányt kimentse a borzalmak alól... ezúttal vendégszereplőink is akadtak szép számmal, ezek között volt egy kisebb özvegy találkozó is, de matt murdock és nick fury is hajlandó volt kimozdulni a dögös vörös kedvéért az államokból... a képregényt jó tempóban el lehetett olvasni, de nem tudott úgy behúzni (sem a rajz, sem a sztori), hogy igazán élvezettel olvassam natasha hajszáját... (##12.07.)

(Black Widow vol.3 #1-6) (2004-2005, Marvel Comics) (írta: Richard K. Morgan; rajzolta: Bill Sienkiewicz, Goran Parlov)

natasa romanov egy gyilkológép. egy a kgb által gondosan megalkotott munkadarab. illetve csak volt, mert a fekete özvegy nyugdíjba ment -és mi más hívná vissza az eke szarvához, ha nem a múltja... ha csak a filmes kémeket nézem, náluk is gyakori jelenség, hogy valamilyen érdek-gonosz elkezdi likvidálni az aktív vagy inaktív ügynököket (egészen klasszikus példákat lehetne sorolni james bond, ethan hunt vagy jason bourne életéből), de ez egy jó indikátor-sztori, mert alkalmat ad a nyomozásra, a gyilkosságra és a nagy titkok felfedésére... annyira belénk-ivódott natasha múltja az orosz balettal, hogy egész meglepő volt, hogy csavartak egyet ezen... nem mindig sül el jól, ha egy regényíró érkezik a comic-ok világába, de richard morgan jól vezet végig a paneleken -igazából csak egyetlen írói aspektusa volt furcsa: hogy miközben magasra pörgette a karakterből adódó feminizmust, addig maximálisan szexualizálta is hősnőjét (de még az is lehet, hogy rajzolók raktak rá egy pár lapáttal a lenge öltözetekre)... mini-sorozatként volt reklámozva ez a kötet, úgyhogy meglepődtem, hogy még annyit sem mondhattam, hogy dászvidányá, és máris ott hagyott egy cliffhangerrel az ölemben az utolsó oldalon... (sosem volt szimpatikus az a szerkesztői húzás, hogy más rajzolja a borítót mint a beltartalmat -főleg akkor nem, ha ilyen nagy kontraszt van a két alkotó stílusa között.) (##11.26.)

(Black Widow vol.1 #1-3) (1999) (írta: Devin Greyson, rajzolta: J.G. Jones)

mi a jobb egy fekete bőrbe öltözött dögös orosz kém-nőnél? hát két fekete bőrbe öltözött dögös orosz kém-nő... hmmm, felüdülés volt olvasni a sok narrációs, hosszú párbeszédeket tartalmazó kötetek után ezt a minit, amit egy-ülésben simán le tud tolni az ember, mert semmi más nincs benne, csak faltól-falig akció, sok helyszínen, ezer veszéllyel övezve, ahogy egy igazi kém-történettől elvárják a műfaj szerelmesei. örömmel cikázott a szemem a lapokon, ahol (végre!) a képekkel meséltek nekem, még szerencse, hogy mindent jól ki lehetett venni a robbanások és a szikláról lezuhanó teherautók között... az alibi-történet és a segg-szétrúgások között azért foglalkoztunk a két özveggyel is, leginkább a habitusokból való eltéréssel, jó volt a kontraszt a hideg profi (és vörös) natasha, és a forró-fejű (szőke) érzelembomba yelena között. nem lennék boldogtalan, hogy ez a két erős nőszemély időről-időre megtépné egymás haját -csak úgy elvtársilag... ($$10.06.)

(Journey into Mystery vol.1 #514-521) (1997-1998) (írta: Ben Raab, Scott Lobdell, Marv Wolfman; rajzolta: Brian Hagen, Randy Green, Karl Kerschl) (eng)

én azt hittem, hogy ez a cím mindig thor-hoz volt köthető, de úgy látszik, itt a végén már mindegy volt, és néhány alsóbb kategóriás hős antológiájává alakították át -ami azért is fura, mert az első kettőben nincs semmi ’mystery’, hagyományos emberek, az átlagnál nagyobb ügyességgel és verekedési képességgel. ami mind a három sztorit összeköti, hogy a gonosz valami jamesbond-villain-szerű tervvel rendelkezik (víz mérgezése droggal, shield-ügynökök kollektív kiiktatása, vámpír-uralom létrehozása vegyi támadással). a kung-fus történet szimplán követi egy átlagos hongkong-i akciófilm dramaturgiáját; a black widow-s füzetek is elsősorban a verekedésre épülnek, valamint a egy nagy csavarra, amit ha konkrétan nem is tudsz kitalálni, azt végig érezni, hogy valami nem stimmel a mesélő öreglánnyal; a vámpíros zárás meg olyan, mintha az alkotók kicsit irigykedtek volna mike mignola-ra, és az ő képregényeinek hangulatát összecsapták némi noir-os elemekkel (narráció, femme fatale) -csak kár hogy penge nem ért rá... ($11.11.)