(The Oath #1-5) (2006-2007, Marvel Comics) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Marcos Martin) (eng)

mióta próbálom ledesztillálni a marvel-olvasásomat az esszenciális szintre, kiszorultak a listámról a mini-sorozatok, de ennek az egynek nem tudtam ellenállni -egyfelől mindenhol ajánlják a neten, ha valaki szeretne ismerkedni strange dokival írásos formában is, másfelől még sosem olvastam rossz brian k. vaughan képregényt. most sem... mert jól meg tudja csavarni azt a tényt, hogy egy önállóan is megálló sztorit írhat, amit a kezébe vehet egy mágia-szűz és egy fekete-öves boszorkány-mester is. így jól beépíti az alap tudnivalókat is a kötetbe a dokiról -részben azzal, hogy behoz egy karaktert, akinek el lehet mesélni a múltat, részben a gonosszal, akit a múlthoz köt. és az a jó, hogy ezek a flashback-ek nem horgonyozzák le az egyébként jó tempóban pörgő fő-sztorit, organikusan van felépítve az egész... izgalomból sincs hiány, ahogy a kis csapat lohol a megszerzendő tárgy után, főleg, hogy az életveszély hangsúlyozásával egy plusz elem pumpálhatja az adrenalint az olvasókba. maga az út persze kellően ’strange’, jönnek lények másik dimenzióból, járunk emberek elméjében (ahol például lehet kacsintani a teljes strange gonosz-panoptikum felé). és ezek után van pofája vaughan-nak a vége-harcot leredukálni két ember bunyójára -mert megteheti, hogy játszik az elvárásainkkal... bár lehet hogy egyeseknek erőltetettnek hathat az üzenet, nekem működött, hogy a sztori igazi gonosza egy nagyhatalmú gyógyszer-társaság, akinek nem érdeke, hogy az emberek gyorsan gyógyuljanak... ugyanígy tetszett a ’nagy dilemma’ is, amivel nagyon sok hősnek kellett már szembenéznie a karrierje során: mi a fontosabb? megmenteni egy szerettünket vagy megmenteni az emberiséget...? bár én legtöbbször a földhözragadtabb szuperhős-sztorikat preferálom, ilyen minőségben olvasnék még történeteket a mágia al-osztályról a későbbiekben is. vagy lehetne külön kalandja az őszülő halántékú sherlock-nak és a dögös nővér kosztümöt hordó watson-nak is, azt is bírnám... (##12.13.)

(Marvel's Doctor Strange Prelude #1-2, The Zealot (Infinite comics) (2016) (írta: Will Corona Pilgrim, rajzolta: Jorge Fornés) (eng)

mit lehet tenni, ha egy eredet-történethez akarnak készíteni előzmény-képregényt? ki kell hagyni a tényleges főhőst, és a többi karakterre kell koncentrálni, valamint arra, hogy egy kis betekintést nyújtsanak az univerzum ezen eddig ismeretlen szegletébe. és bevallom, én valami ilyesmit is vártam el, mielőtt megnyitottam volna az első oldalt a tabletemen, így nem is csalódtam amiatt, hogy a jó doktor nem tette tiszteletét... elég volt, hogy elutazhattam a távol-keletre kiképzésre, hogy ősi tárgyakért harcolhattam, hogy megmártózhattam ebben a misztikusságtól terhes hangulatban. plusz kaptunk egy erős motivációs hátteret a film leendő gonoszánál, igaz, ennek segítségével azért már nagy-vonalakban kitalálható, hogy merre visz majd az utunk a vásznon, de ez az ára annak, ha valaki minden kis szilánkját be akarja gyűjteni ennek az egyre terjedő univerzumnak... (film-kritika itt!) ($$10.29.)