(Skin & Earth #1-6) (írta és rajzolta: Lights)

egy időben az a makacs meggyőződés uralkodott a gondolataimon, hogy én nem szeretem az énekesnőket, nálam csak az működik, ha fehér férfiak vékony hangon visítanak -szerencsére idővel sikerült ezt kinőnöm, és ma már szabályszerűen vadászom az erős és egyedi női hangokat. lights volt az egyik úttörőm ebben a hosszú harcban, szerintem valami netes ajánlóban bukkantam rá véletlenül a syberia album idején, és tök jól működtek a nem-tipikusra formált pop-dalai, amikkel egészséges feszültségben állt a negyven kilós teletetovált ifjú anyuka imidzse. aztán idén a képregényes oldalakon találkoztam a nevével, és ekkor realizáltam döbbenten, hogy elszaladt három év a legutolsó sor-albuma óta. először azt is hittem, hogy a képregény a fő szám az új projektben, a zene meg a kiegészítés, de aztán hamar kiderült, hogy egy komoly szimbiózis van a kettő között. alapvetően is értékelendő szerintem, ha egy zenei alkotó egy komplett koncepcióval építi fel a lemezét, de egy ilyen skin&earth féle komplex világ még izgalmasabb tud lenni, ahol összekapcsolódnak a dallamok, a szövegek, a videóklippek, a képregény története és vizualitása egy nagy egésszé -és szerencsére egy percig sem érzi azt az ember, hogy az egyik termék mellé csak rátukmálnak volna egy másikat is... ráadásul az alapozás után a képregény sztorija is maga mellett tart, az ember érdeklődve halad füzetről/füzetre, mert meg akarja tudni, hogy hova fut ki a sok kanyar után a végkifejlet. mert egy disztópikus társadalomban kezdünk, ahol az embert fuldokolva nyomják össze a gyárkéményekből ömlő füstfelhők, aztán jön egy románc és az ezzel járó dráma, majd egy lehelet-finom misztika rakódik rá fedőrétegként, ami egyre erősödik fel, hogy a végére eluraljon mindent a hősi út, miközben a tanulság fekete/fehér mivoltát is ügyesen sikerült árnyalnia a kedves művésznőnek. és bizony egyes számot kell írnom, hatalmas tisztelettel, mert ritkán látni ennyire szerzői képregényeket, ahol a szövegkönyv első betűitől a színezés utolsó árnyalatáig minden egy kézben összpontosul -főleg nem egy első kötetes alkotónál. de szerencsére lights rajzolóként is remekül helyt áll, ügyesen játszik a perspektívákkal és a szimbólumokkal. viszont arra kíváncsi lennék, hogy nem unta-e saját magát rajzolni sok-sok órán át... (#12.18.)