(2015) (írta: Aziz Ansari)

van olyan, amikor az ember a szerző személyisége miatt vesz a kezébe egy könyvet -és nem azért mert olyan nagyon mélyen érdekelné a tartalma, vagy vonzaná a csajos-rózsaszín borítója... így belegondolva aziz ansari már elég régóta velem van, először megszoktam majd megszerettem a pyrex-ben, aztán végleg a szívembe költözött a master of none című szerzői mesterművével -ez utóbbi azért érdekes, mert sok paralel témát lehet találni benne ezzel a kötettel. szóval aziz-t ismerve nem lehetett kétségem, hogy vicces lesz az a cucc is, amit most könyv formájában tár elénk, de az érdeklődésemet igazán azt keltette fel, hogy összeállt egy profi pszichológussal, hogy a tudományos háttér is biztos lábakon álljon. mert aki ismeri az apró termetű indiait, az tudja, hogy maximalista a srác, hatalmas lelkesedéssel tudja belevetni magát az őt érdeklő témákba -a kajákba és a csajokba... de azért meglepett, hogy tényleg ennyire alaposak voltak, hogy elvégezték a házifeladatot a rengeteg interjúval, szép grafikonokat is rajzoltak, lábjegyzetek is csatoltak, mint egy igazi tudományos munkába -és mégsem rágod le a lábkörmöd unalmadban, mert aziz személyisége baromi szórakoztató formába önti az egészet... bírtam azt is, hogy önvizsgálatra késztet az alkotás, hogy számba-veszed magadban a múltbéli kapcsolataidat, hogy mit tettél anno és mit tennél most. és közben rengeteget tanulsz arról, hogy miként kéne ezt a nagy rejtélyes kapcsolatépítősdit játszani manapság, amikor minden kicsit más, mint régen, amikor a technika kényelmesebb de egyúttal veszélyesebb terepet is kínál... szép íve volt a kötetnek, megnéztük a régmúltat, végigvettük a randizáshoz szükséges kellékeket, az ismerkedés utáni első lépéseket, majd a megállapodást, a hosszútávú elköteleződést. úgyhogy kipallérozhattam az agyam eme tudással, most már csak kéne nyelnem egy nagyot, és a gyakorlatban alkalmaznom ezeket a hasznos praktikákat -hogy ne egyedül kelljen az ágyamban olvasni egy rózsaszín borítós könyvet... (#05.21.)

(2014) (írta: Amanda Palmer)

azt hiszem, a ’amanda palmer goes down under’ idején találkoztam először a művésznő nevével -vagyis valószínűleg akkor is a bugyiba dugott útlevélre figyeltem fel a borítón... de leszedtem a lemezt, és jókat mosolyogtam a lükeségein. aztán a ’killing type’ klipp után kezdtem jobban beleásni magam az életművébe -és szinte éreztem, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül a szívemhez. valószínűleg az ezernyi ellentmondás vonzott benne a leginkább. hogy úgy vagány, hogy közben képes megszakítani a szívedet. hogy nem szép, mégis vonz a kisugárzása. hogy a szemöldökét borotválja, a hónaljszőrét viszont szabadon hagyja nőni. hogy harcias individualista feminista, mégis hozzáment neil gaiman-hez. hogy biszexuális. hogy tökéletesen házasítja brecht szellemiségét a popzenével. hogy eltaszít és magához ölel. hogy a legvidámabb dal írta a nemi erőszakról és az abortuszról... nem is volt kérdés, hogy azonnal a kosárba kellett raknom a könyvét, amint tudomást szereztem róla, hogy megjelent. pedig a fülszövegből tudtam már, hogy nem egy hagyományos önéletrajzot kapok majd. és félnem kellett volna, mert viszolygok a kompakt (ál)bölcseleteket felböfögő könyvektől, a cohello-né oravecz nórák hamis ürességeitől, a működésképtelen önsegélyezéstől. és ez a kérés témakörének körüljárásának ígérete ezt az érzetet keltette bennem. pedig bízhatnék jobban is amanda-ban... mert egyáltalán nem fájt az, hogy tanítani akart valami fontosra, pontosan olyan természetességgel fűzte bele a sok történet közé a lényeget, hogy az ne akadjon meg a torkomon -ráadásul apránként olvastam a könyvet (naponta pár oldalt, leginkább a wc-n vagy elalvás előtt), így azt éreztem, hogy minden napra jut egy kis amanda-bölcselet. és közben sokat megérthettem a dalai hátteréből, miközben kíméletlen őszinteséggel mesélte el a felemelő és elborzasztó történeteit. és az ilyen őszinteségért én mindig hálás vagyok. úgyhogy köszönöm, hogy így állsz hozzánk, rajongókhoz, hogy oda engedsz magad mellé, hogy tényleg úgy érezhetjük, hogy az életünk része vagy. és hogy megmutattad, hogy benned is ugyanaz a biztos bizonytalanság van, mint bennünk... ($08.05.)