(Secret Invasion #1-8, New Avengers vol.1 #39-47, Mighty Avengers vol.1 #12-19) (2008-2009, Marvel Comics) (írta: Brian Michael Bendis; rajzolta: Leinil Francis Yu, David Mack, Jim Cheung, Billy Tan, Michael Gaydos, Alex Maleev, Khoi Pham, John Romita Jr, Stefano Caselli) (magyarul: Kingpin)

(év végén / év elején eléggé túltöltöttem magam marvel kiadványokkal, így nem csoda, hogy megtorpantam kicsit az olvasási listámban -a bajok ott kezdődtek, hogy be akartam hozni a sokak által dicsért űr-részleget is a képbe, de már megint kifogott rajtam a scifi és a szuperhősködés ilyesféle keverése, aztán csak ültem-és-ültem a dolgon, inkább másfelé kacsintgattam. a héten viszont eljött a pillanat, amire már évek óta várt mindenki, akit kicsit is érdekel a popkultúra: bedübörgött a mozikba az avengers endgame, és egyből felszította bennem a tüzet, hogy valami hasonló epikus kalandot olvassak ezekkel a hősökkel, úgyhogy mindent félretettem, hogy dupla-oldalas paneleken élvezhessem, ahogy egy nagy csapatnyi bosszúra szomjas karakter leveri a recés állú gonoszokat... ezer éve agyalok azon, hogy mit olvassak el ebből a nagy eseményből, folyamatosan ejtettem ki a különböző mellék-szálakat, míg végül csak azok a füzetek maradtak, amiket brian michael bendis írt.)

amilyen elkötelezettnek tűnik brian michael bendis, elhiszem neki, ha azt mondja, hogy ezt a nagy cécóval beharangozott event-jét már évekkel korábban elkezdte tervezni -és erre most jól rá is játszott azzal, hogy az ő időszaka alatt lezajlott összes fontos történést felfűzte arra a csavarra, hogy a skrullok álltak mindegyik hátterében, hogy miattuk hullott szét az eredeti bosszúangyal csapat, hogy a nagy börtön-kitörés is a lelkükön szárad, és persze az áskálódásuk miatt tört össze a szuperhős-társadalom a polgárháború alatt... hogy erre a ’minden mögött ott egy skrull’ érzésre ráerősítsen, ezért a két avengers címben végig flashback-eket pakolt, bemutatva bizonyos események hátterét, megalapozza néhány karakterét, sőt, okos íróként a gonoszokkal is itt foglalkozott, hogy megértetesse velünk azt, hogy miért indultak el a kis zöld alakváltók a föld felé, valamint azt is, hogy milyen érzéseik vannak azoknak, akik azt a terhet veszik magukra közülük, hogy akár örökre az emberi formájukban ragadhatnak... bár nem minden flashback tudott behúzni úgy igazán (sentry továbbra is hidegen hagy, és pym dokit is folyton elidegenítik tőlem), de eleinte azt éreztem, hogy ezek a kitekintések jobban működnek, mint maga a főszál -ami, valljuk be, egy csapongó katyvasz volt kezdetben, ahogy ugrált a különböző csapatok és helyszínek között (és nem, még mindig nem a szívem csücske a vadföld)... de ezért volt jó párhuzamosan olvasni az összes bendis-címet egyszerre, mert amíg arra vártam, hogy úgy igazán berúgja a jelen eseményeit, addig elszórakozhattam mondjuk nick fury egyedi módszerein, amikkel oktatta az újdonsült protezsáltjait (daisy! yo-so! üdvözöl a tévés shield részleg mindenkit szeretettel!)... de aztán csak elértünk oda, hogy a sok körkapcsolás után az összes csapat (és alvilági figura) összeverődött egy helyre, és jöhettek a szélesvásznú dupla-panelek, a szemet gyönyörködtető zúzás (amik alá persze tökéletes aláfestést nyújtott a friss endgame filmzene-album)... így összességében élvezetes olvasmányként marad majd meg a fejemben ez a (szűk) csokornyi kötet, ami kellően kielégítette a marveles eseményre vágyó lelkemet... (sokféle stílusú rajzoló adta a kilincset egymásnak természetesen, annak örültem, hogy leinin yu ezúttal a jobbik formáját hozta a főszálon, de persze alex maleev volt az, aki igazán ki tudott tűnni a szememnek a tömegből.) (a levezetésben (new avengers #47) bendis bácsi megint megcsillantotta a legnagyobb erényét -hogy képes tökéletesen hitelesen és emberien ábrázolni egy szuperhős-pár magánéletét. szív-melengetően és szív-facsaróan...) (×04.27.)

(Mighty Avengers vol.1 #7-11) (2008, Marvel Comics) (írta: Brian Michael Bendis; rajzolta: Mark Bagley, Marko Djurdjevic) (magyarul: Marvel+, Kingpin)

szépen átsétált póknő az új bosszúangyalok közül -és nem csak olyan értelemben, hogy csapatot váltott, hanem szó szerint is, az előző new avengers kötet végén útrakelt, hogy most itt a testvérsorozatban találkozzon tony-val, miáltal egy egész füzetük volt megvitatni a skrull-problémát, bőven megtűzdelve a párbeszédet bizalmatlansággal és sértettséggel... ahhoz képest, hogy ezután csak négy füzetet fogott át ez a kötet, meglehetősen sűrű események után kapkodhattuk a fejünket, ott volt a címadó szimbióta-invázió, amikor számtalan éhes szájat kellett kordában tartani manhattan közepén (köztük az épp óriást játszó darazsat is), majd lecsaptak hőseink latvériára, és még egy nosztalgiával felérő időutazás is belefért -mindezt úgy, hogy a doom-robotok elleni összecsapásra bőven lett szánva a szélesvásznú, párbeszéd nélküli dupla-oldalakból is... és nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen szétágazó ötlet-parádé jól csapódik le az olvasókban, a korabeli kiadásokat imitáló múlt-utazás például felesleges kitérőnek érződött csak, mert az őrszemről ezúttal sem tudtunk meg többet, és az ottani eseményeknek sem lett semmilyen hatása a későbbiekre... doom a szokásos genyóságával ’oké’-s gonosz -lenne, ha nem monologizálna annyit gondolatban, és mondjuk nem viselkedne seggfej módjára a nőkkel. vagy attól lesz egy ember gonosz, ha azt mondja valakinek, hogy nagy a segge...? szegény carol danver-szel mindig megszenvednek az írók, legalábbis azokban a bosszúangyal sztorikban, amikben eddig találkoztam vele, mindig problémákkal volt körülvéve a karakter, hol az alkoholizmusával küzdött, hol az önbizalom-hiánya verdesi a plafont... meg merném kockáztatni, hogy időhúzónak pecsételjem ezt a kötetet, ahol bendis nagy durrogva másról ír, mint amiről szeretne -azaz a skrull invázióról... (mark bagley-t már az arcairól kiszúrom messziről, de mivel megszoktam már az ultispidey-nál a stílusát, így itt sem zavart. viszont az arthur király korabeli utazásoknál nagyon szép festményszerű képeken pucérkodhatott morgan le fay.) (##12.28.)

(Mighty Avengers vol.1 #1-6) (2007-2008, Marvel Comics) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Frank Cho) (magyarul: Marvel Box, Kingpin, 2016)

miután tony stark végleg seggfejjé transzformálódott a polgárháború végére, így sok kedvem nem volt olvasni arról a csapatról, amit ő vezet -de bendis is érezhette, hogy meg kell győzni valamivel az olyan kétkedőket, mint amilyen én vagyok, úgyhogy gyorsan dögös nővé változtatta vasembert... (apropó, eléggé kivagyok az amerikai prűdségtől, mert baromi feltűnő volt, hogy ms.ultron-t szemből lehetett ábrázolni, barbi babás, bimbótlan cicikkel, oldalról viszont mindig füstfelhőnek kellett takarni mellkas-tájékon...) első szám, tehát csapat-építéssel kellett kezdeni, megint össze kellett szedni a bandát, amiben maximum az volt az újdonság, hogy a karakterek úgy tettek, mintha ez most egy komoly szelektálási folyamat előzné meg -és kerestek az ismertebb arcok helyett megfelelő behelyettesítőket. és hát nem mondanám, hogy ez a legizgalmasabb line-up az angyalok történetében, de ha a sztori jó, akkor elviselem az arcoskodó árész-t thor helyett végülis... és a sztori, hmmm, mondjuk azt, hogy ’oké’... úgy tűnik, hogy az erőre és fifikára épít, amik elengedhetetlenek a mesterséges intelligencia legyőzéséhez, de igazából tudjuk, hogy azért kellett már most egy nagy ellenfél, hogy össze tudjon érni a friss csapat valamennyire... ami újdonság a bendis-féle csapatképregényekben, hogy komoly hangsúlyt kapnak a tagok gondolatai is, a ki nem mondott félmondatok, amikből megtudhatjuk, hogy mennyi bizonytalanság és bizalmatlanság (esetleg elfojtott vonzalom) van bennük... a szerkezet itt is hasonló az előbb olvasott new avengers-hez, akcióval akar lekenyerezni, mint visszalépdel a csapat összeszedéséig -elhasznált formula ez, de hasznos, mert az olvasónak nem kell várnia a zúzásig... de úgy alapvetően a közép-vonalra lő ez a kötet, nincs benne igazán nagy truváj, oké sztori, oké rajzok, oké karakter-piszkálgatások, komolyabb hűha-faktor nélkül. bár azért az menő, amikor darázs keresztül-lövi magát egy nagy zöld dínó-szerű lény testén át... (##12.25.)