(Amazing Spider-Man #581-582, 584-588, 590-591, 593-594) (2009, Marvel Comics) (írta: Dan Slott, Marc Guggenheim, Mark Waid; rajzolta: Mike McKone, Klaus Janson, John Romita Jr, Barry Kitson, Dale Eaglesham) (magyarul: Kingpin)

nem csak azért lett eklektikus ez a kupac képregény, mert három kötetből lettek kicsipegetve a bejegyzésemhez a legjobb falatok, hanem mert ez egyébként is az a korszak volt a hálószövő életében, amikor 2-3-4 füzetenként változtatták az írók a hangulatot, csúsztatták át hősünket a bizarr utazásokból a komorabb, realista vonulat felé, majd vissza... de akár ugyanaz az író is képes különböző utakra vezetni peter-t, dan slott például szeretett volna kicsit harry osborn-nal foglalkozni, és egy belsőséges utazásra küldte őt a legjobb barátjával -hogy aztán a volt szerelménél csak vér, veríték és küzdelem várja; ezek után egy sokkal bohókásabb kalandban gondolkozott slott, ami nemcsak a könnyedebb hangulatával lett megnyerő számomra, de a gazdagon adagolt popkult utalásainak is köszönhetően (frazetta mindenkit üdvözöl) (bár könnyedségről írok, azért az idő-tényező ezekben a füzetekben is komoly feszültséget tudtak generálni -plusz slott hozzá mert nyúlni a mefisztós tabuhoz is, azaz forgatta kicsit a rajongók szívében a tőrt azzal, hogy ilyen hangsúlyosan felemlegette, hogy a világ tudatából kitörlődött peter arca)... nagy leleplezések is voltak ezekben a füzetekben, de igazából egyiktől sem este hasra, az a baj az ilyen típusú rejtélyekkel, hogy viszonylag szűk az azon karakterek köre, akiket meg lehet vádolni bizonyos bűnökkel, így nem igazán ad ’aha!’ élményt, ha az írók végre ráböknek valamelyikükre -de legalább mind a két kiválasztott motivációs háttere kellően érdekes... (mi a fene történt lilly hollister szemöldökével a háttér-sztoriját is tartalmazó füzetben? az egyik panelen még bántóan szőke volt, aztán a következőn már normális fekete...) (×10.19.)

(Amazing Spider-Man vol.1 #568-573) (2008, Marvel Comics) (írta: Dan Slott, rajzolta: John Romita Jr) (magyarul: Kingpin)

mindegy, hogy mi éppen norman osborn státusza, legyen nagyon gonosz vagy amerika megmentője, a csodálatos pókember mindig birizgálni fogja az agya hátsó fertályát... és persze a kor státuszának megfelelően norman nem egyedül érkezett meg ismét peter életébe, hanem hozta a mennydörgőket is -közülük is venom kapott komolyabb szerepet, mert pókember mellett egy újabb nemezisre talált... esküszöm, márt hiányoztak john romita jr szögletes arcai a sorozatból, annyira összepárosította az agyam már a stílusát a hálószövőével, hogy már természetesnek veszem a jellegzetességeit ezekben a füzetekben... ahogy kezdek belemászni a brand new day korszakba, kezdem megérteni, hogy miért dan slott emelkedett ki a végén az író-keringőből, és maradt állandó szerző a címen, mert ez a sztori is tök jól össze volt rakva, szélsebes tempóban rohantunk egyik krízisből a másikba, a fenyegetések szépen harapófogóban tartották peter-t... egészségesebb arányban voltak kombinálva a klasszikus és az új elemek, mint az előző kupacban, összeakaszkodott a zöld manó métellyel, venom az anti-venommal... de talán mindegy is az arány, a lényeg, hogy szórakoztató legyen az olvasás, és ezt maximálisan elérte dan slott ezzel a kötettel. (×10.06.)

(Amazing Spider-Man vol.1 #546-551, 555-557, 565-567) (2008, Marvel Comics) (írta: Dan Slott, Marc Guggenheim, Zeb Wells; rajzolta: Steve McNiven, Salvador Larocca, Chris Bachalo, Phil Jimenez) (magyarul: Kingpin)

jó hangosan szoktak kiabálni a képregény-rajongók, ha valamit nagyon utálnak, úgyhogy geek-ként egy kő alatt kéne élnem, hogy ne halljam évek óta a negatív hangokat a brand new day korszakkal kapcsolatban. pedig a sok köpködés valószínűleg nem is a megújított spidey-érának szól, hanem az előzménye utóhatásainak, azaz hogy joe quesada szerkesztő kitépte a szívünkből peter és mary jane házasságát... de egyébként furcsa szerkesztői döntések állnak az új korszak felépítése mögött is, mondjuk az, hogy megszüntettek minden pók-címet az ’amazing’ mellől, azt viszont besűrítették, és egyszerre négy írót állítottak rá a szövegkönyvekre, mert fizikai képtelenség lenne, hogy egyvalaki írjon meg havi három füzetet... sokáig gondolkoztam én is, hogy belevágjak-e az olvasásba, vagy ugorva egy nagyot inkább kapcsolódjak vissza a spidey-sagá-ba a kritikailag körülrajongott ’big time’ idején, aztán addig-addig nézegettem a képregényes dobozomat, amiben ott sorakoznak a magyar kiadás példányai (gondosan lefóliázva és kartonnal megerősítve), hogy visszaraktam ezt a korszakot az olvasási listámba. de. hagyatkozok a kingpin szerkesztőinek az ízlésére, és csak azokat a füzeteket fogyasztom el, amik nálunk is megjelentek. ez azt is jelenti, hogy lesznek olyan bejegyzéseim, amik egy (amerikában megjelent) teljes kötetet fognak össze, és lesznek az ehhez hasonló ’selected’ bejegyzések is, amikbe több kötetből lesz szemezgetve... na, a fájdalmasan hosszú felvezető után már nagyon kíváncsiak vagytok az olvasmány-élményemre is, ugye...? a hatalmas köz-felháborodás természetesen túlzó, mert nem borzasztóak ezek a sztorik itt az új hajnal nyitányában, csak kicsit jellegtelenek. sikerült meghasonlaniuk az íróknak azzal, hogy úgy kellett valami újat alkotniuk, hogy közben ki volt adva az ukáz, hogy vissza kell térniük az alapokhoz, mert az olvasók azt szeretik... ezért nem használták a klasszikus ellenfeleket, inkább alkottak újakat, akik nagyon hasonlítanak a korábbiakra (mr.negatív ugyanúgy a maffia vezetésére pályázik, mint kingpin, a métely egy a sok manó-epigon közül, az új kraven meg egyenesen az előző kislánya)... de mindenben ezt a kettősséget érzi az ember, van újság meg fotózás, de nem daily buggle hanem ’the db’, kicsit may néninél lakik peter, de aztán albérletbe költözik, satöbbi, satöbbi... az alaptónust viszont egész jól eltalálták az írók, peter cinikus, ki- és beszólogat, és jól átérezhető az is, amikor a fagyott havas várost hálóhintázza keresztül... lehet hogy végül meg fogom bánni, hogy nem szelektáltam határozottabban, és ugrottam át peter-nek ezt a kevésbé működőképes korszakát, de most (még?) nem fáj annyira, hogy üvöltve alakítsam át (már megint) az olvasási listámat... (×10.02.)

She-Hulk vol.1 #7-12) (2004-2005, Marvel Comics) (írta: Dan Slott; rajzolta: Juan Bobillo, Paul Pelletier)

dan slott kísérletezős kedvében volt ekkoriban? múltkor működött a földhöz-ragadtabb, heti-ügyes, ügyvédes vonal, ezért a folytatásban toljunk el mindent a túlpartig, hogy megnézzük, hogy a túlzások is passzolnak-e a nagy zöld idomokhoz? mert kilőttük magunkat az űrbe, emberfeletti bunyókba bonyolódtunk, ráadásul minden egy folyamatosan csordogáló sztori-patakba folyt bele. és hát én végig azt éreztem, hogy nem ilyen lovat szerettem volna... persze így is voltak jól működő részei (egy egész füzetet szántunk a fő ellenfél háttér-történetére), még mindig szórakoztató a meta-körítése (mi másra edzene jess, mint az ’eye of the tiger’-re? ja, és a nagy megoldás is egy csapat comic-geek-től származott a végén), de én valahogy komfortosabbnak éreztem, amikor többet lelkiztünk, ilyen elszállt szuperhősös cuccokat máshol is találok a piacon kiló-számra... (##10.25.)

(She-Hulk vol.1 #1-6) (2004, Marvel Comics) (írta: Dan Slott, rajzolta: Juan Bobillo) (magyarul: Hachette, 2018)

mi az izgalmasabb -ha egy sótlan tudós-ember dühöngő szörnnyé változik, vagy ha egy csendes és szorgalmas ügyvéd-lányból előtör a parti-állat, akinek az egója nem fér be a méretes zöld izmai alá...? hallottam már elég ódát dan slott írásairól, és nem is kellett csalódnom az első találkozásunkkor -bár ebben az is szerepet játszhat, hogy az elmúlt időszakomból pont hiányzott ez a csajos könnyebbség, ami áradt ebből a kötetből... még igazából az sem zavart, hogy tulajdonképpen egy heti-ügyes ügyvédes sorozatot kaptam most, mert így is körül tudott járni alaposabban bizonyos témákat (mondjuk hogy mi van akkor, ha egy kisember nem kér abból a szupererőből, ami véletlenül a nyakába szakadt, vagy hogy ebben a szuperekkel terhelt világban mennyire meg tud változni a jog-szemlélet is). azt meg mindig jó látni, ha valaki alaposan megizzasztja j. jonah jameson-t... hősnőnk kettős identitása is jól működik, egy másfajta viaskodás ez, mint amit megszoktattunk, ugyanis ő zölden érzi kényelmesen magát... egész meglepődtem a kötet meta-ságán, mert eddig eszembe se’ jutott, hogy az általam olvasott marvel-füzetek kordokumentumok, olyan kiadványok, amik megjelennek abban az univerzumban is, amiben játszódnak... azért el kell mondanom, hogy nem minden ötlet csapódott le nálam ugyanúgy, az utolsó két füzet kicsinyítős sztorija kevésbé működött -vagy lehet hogy nem lázasan erőltetve kellett volna olvasnom... (látom a rajzok karikatúra-szerűségét, de itt azt éreztem, hogy jól áll ez a stílus a sztorinak, felerősítette a szórakoztatóan csajos hangulatot.) (##10.20.)