(Dark Horse Presents, vol.1 #51-62) (1991-1992, Dark Horse Comics) (írta és rajzolta: Frank Miller) (magyarul: Fumax)

ragadós meleg volt a tegnap éjszaka. elnyűtt szemekkel néztem a polcom felé, jó lenne olvasni valamit, amitől lehűl kicsit az agyam. miközben a ventilátorok nyöszörögve próbálták felkavarni a szobában uralkodó poklot, megakadt a szemem egy fekete-fehér borítón. elutazhatnék a bűn városába, gondoltam, ahol vérfagyasztó gyilkosságot hűtenék le a gyomrom tájékát. hideg lazaság. tömör egysorosok. megkapó látvány. minimalizmus, ez kell most nekem. nem zavart a történet ismerőssége, sőt, örömmel hallgattam a film-változat mondatait visszacsengeni a fülemben. marv nem jó ember, marv egy kíméletlen gyilkológép. de mégis szívesen tölti el az ember vele az idejét, mert a marcona külső alatt vonzónak tetszik a kitartása és a jó értelemben vett férfiassága. és szívből tudunk neki szurkolni, hogy védje meg a rászoruló nőket, hogy kegyetlenül megbüntessen mindenkit, aki megérdemli a halált... az ember azt gondolja, hogy könnyű a noir műfajában alkotni, csak el kell képzelni, ahogy az anti-hős karakterek mély hangon morognak egysoros bölcsességeket, miközben keresztülvágják magukat a fülledt éjszakák minden mocskán, pedig igenis kell stílus-érzék ahhoz, hogy valaki magas szinten űzze a műfajt. és frank miller-nél ekkoriban még ott bújt a bölcsek köve, és az ismert elemekből egy igazán magával-ragadó elegyet kevert ki, gondosan ügyelve arra, hogy ne csak a vibráló színeket űzze messze a művétől, hanem a semleges és átmeneti szürkét is. mert így lesz igazán erős a koncepció, ahogy bűnös táncba kezd a lapokon a tisztának tűnő fehér és a végtelenül mély fekete... (×08.11.)

(Batman vol.3 #45-50. Prelude to the Wedding: Robin vs Ra's al Ghul / Nightwing vs Hush / Batgirl vs The Riddler / Red Hood vs Anarky / Harley Quinn vs The Joker, Catwoman vol.5 #1, DC Nation #0 (The Joker: You Big Day)) (2018) (írta: Tom King, Tim Seeley, Joelle Jones; rajzolta: Tony S. Daniel, Mikel Janín, José Luis Garcia-López, Becky Cloonan, Jason Fabok, Frank Miller, Lee Bermejo, Neal Adams, Amanda Conner, Rafael Alburquerque, Andy Kubert, Tim Sale, Paul Pope, Mitch Gerads, Clay Mann, Ty Templeton, Joelle Jones, David Finch, Jim Lee, Greg Capullo, Lee Weeks, Brad Walker, Otto Schmidt, Travis Moore, Minkyu Jung, Javi Fernandez, Hugo Petrus, Sami Basri) (eng)

a fontos események mindig túl nagy elvárásokat keltenek az emberben, aztán mindig jön a kiábrándító józanodás, amikor nem tud ezekhez felérni a végeredmény... és most nem csak arról van szó, hogy tom king faképnél hagyta az olvasók kis lelkivilágát, hanem én már a felvezetéssel sem voltam sajnos elégedett. pedig az utóbbi időben eléggé betalált nálam mr.king (és a csodás rajzolói), de ez az alter-jövős kezdés nem akart működni (néhány utalást leszámítva -mert ki ne szeretné viszontlátni a ’batman returns’-féle macskanő-rucit) -igaz, az ilyen típusú sztorik nem is mindig működnek nálam, szóval, oké, még elnéző tudok lenni. de aztán csikorogva végiggörgettem a tim seeley által elkövetett prelude-okat is, és azon kívül, hogy értékeltem joker felháborodását azzal kapcsolatban, hogy nem ő a legfontosabb személy batman életében, feleslegesnek és túlírtnak éreztem ezeket a füzeteket, nem hozták meg az étvágyam a főétel előtt... viszonylag keveset használta eddig a run-jában tom king a bűn hercegét, hát most két füzeten át beszéltette megállás nélkül, és a buborékok nagy része hatásos is volt, főleg a romokon lezajlott macskanős beszélgetés volt igazán átérezhető és drámai... aztán megszólaltak a harangok, jött a jubileumi szám, és vele a hosszas huzavona (a két levéllel és változó színvonalú vendégrajzolók képeivel), pár igazán megkapó párhuzam (kinek ne olvadt volna a szíve, ahogy bruce és alfred összeölelkeztek), és az un-happy-end, ami után csak zavartan ráztam a fejem, hogy ’tényleg ennyi? ezt harangoztátok be hónapokon át...?’ szerettem volna, ha lelkileg sokkal többet ad ez a kötet, hogy a kisebb pukkanások után jön a szívet söprő finálé, de sajnos csak néhány szép kép volt az ajándékos dobozban, hidegen tálalva... (mivel az olvasási listában is feltüntették, valamint a nagy értelem-keresési sokkomhoz is kellett még egy kis adalék, így végigpörgettem a vadiúj catwoman sorozat első füzetét is, de igazán nem lettem okosabb a ’miért’-eket tekintve...) (##08.29.)