(Blackbird #1-6) (2018-2019, Image Comics) (írta: Sam Humphries, rajzolta: Jen Bartel) (eng)

néha meg kell cáfolni a közmondásokat, a népi igazságokat -mondjuk azzal, hogy a tiltás ellenére a borítója alapján ítélsz meg egy könyvet... mert amikor megláttam a (khmmm) beszerzőhelyemen, hogy milyen csodás rajzok vannak a sorozat füzetein, már tudtam, hogy be kell olvasnom ebbe a történetbe. és szerencsére a belső rajzok is felérnek a külcsínhez, az egyik legszebben rajzolt kötet ez, amihez valaha szerencsém volt -plusz nagyon sokat hozzáadnak a hangulati élményhez a vibráló neon-színei is (az összhatásnak eléggé ’the wicked+the divine’ hangulata van)... egy ilyen erős vizuális megjelenés mellett elsikkadhatna az elmesélt történet, de szerencsére sam humphries is jól meg tudta ragadni a figyelmemet, pedig a klasszikus ’ráérős-magyarázat-adagolós’ dramaturgiát alkalmazta, azaz hogy nem öntötte ránk a kellő háttér-tudást már az elején, hanem oldalról-oldalra tudhattunk meg egyre többet a sorozat mitológiájáról, a bandákba tömörülő los angeles-i varázslókról. és könnyű lenne elveszni egy ilyen típusú dramaturgiában, főleg, ha túlságosan kapkodnia kell a fejét az embernek, de én cseppet sem éreztem zavarosnak a háttér-infókat. pont elég volt az alapozás ahhoz, hogy minden tiszta legyen, hogy ezekre az erős alapokra lehessen építkezni a későbbiekben -az érzelmi vetület egyébként is jól kitöltötte az esetleges döccenőket... mert teljes szívből együtt lehet érezni hősnőnkkel, akit majdnem maga alá gyűrtek a családi problémái és a meg-nem-értettsége, és akkor is lehet őt követni, amikor a megingásait és fájdalmait a dühébe csatornázza át... nagy a csönd a folytatást illetően, pedig szívesen olvasnék máris tovább a varázsló-körök összefeszüléseiről... (×07.05.)