(Powers vol.1 #31-37) (2003-2004) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Michael Avon Oeming)

kellett egy pár füzet, mire felfogtam, hogyan is akarja kerekre zárni bendis bácsi az első szezont. mert elsőre azt gondoltam, hogy újjászületés lesz a dologban, hogy csak arról van szó, hogy minden korban akadtak különlegesek, akik kitűntek a többiek közül. a következő gondolatom az volt, hogy stílus-gyakorlatokkal szerette volna zárni a show-t, egy kis conan-utánérzéssel, némi wuxia repkedéssel (tényleg! most már értek minden bambusz-nádon verekedést...). aztán szépen összeállt a kép, ahogy haladtunk tovább a szuperhősök hajnalán át (ismerős volt a felemelt autó...?) a szélesvásznú csapatban-harcolásig: az egyik legősibb toposzt élvezhettük itt füzeteken és évezredeken át: a jó és a rossz örök harcát. a célegyenesre fordulva aztán magyarázatott kaptunk sok kérdésre, ami már az elejétől ott volt az árnyékban, és jöhetett a végső küzdelem. aztán a csönd... (egy pár szót írnék itt a vol.1 végén magáról a sorozatról is: három okból kezdtem bele -1. mert most indul a tévé-változat, és szerettem volna, ha végre van egy képregény-feldolgozás, amit a megnézés előtt olvasok; 2. mert akartam hagyni egy kis időt a honosítóknak, mielőtt belekezdenék a következő nagy dc-s rohamomba; 3. mert kurva jókat hallottam róla. és ez volt másfél hete és 37 füzettel ezelőtt... baromira etette magát, annak ellenére, hogy sokszor átlógtak a hagyományos füzet-méreten a számok, plusz a rengeteg duma is lassította a tempót. de muszáj volt sok mindent félretennem, és erre koncentrálnom, mert baromira élveztem az egészet. végre egy történet, ami okos, ötletes, csavaros, felnőttes, és néha oda-odacsap az állkapcsodra. egy dolog nem fog csak hiányozni az elmúlt napokból: hogy mindig forgatni kellett a tabletet a kurva dupla-oldalak miatt...) ($03.12.)

(Powers vol.1 #25-30) (2002-2003) (írta: Brian Michael Bendis; rajzolta: Michael Avon Oeming)

imádom, amikor rétegelt valami. ez most arról jutott eszembe, hogy jókat mosolyogtam a rengeteg utaláson, amivel teliszórta mr.bendis ezt a hat füzetet (a nyilvánvaló justice league, superman, batman (és robin) alteregók mellett olyan enyhébb tisztelgések is megbújtak, mint a dr.manara, a szexuál-pszichológus...). nem ez az első történet, amiben egy szuperhős megkattanását láthatjuk (a leghamarabb a watchmen ugorhat be, bár az a kiöregedő és széthullott csapat miatt is beugrott már referenciaként), de hogy ez volt az egyik leghatásosabb interpretálása, az is kurvaisten. és nem csak arról van szó, hogy tényleg le tud forrázni, amikor nagyobb szintre emelik az alkotók a tömeg-gyilkolásokkal a sztorit, hanem ahogy a kis morzsákból összeáll az egész -és közben úgy véresen komoly, hogy azért nem felejt el kikacsintani (az a retró képregény-betét, hehe). és még azért sem kárhoztatom, hogy a végére most először jobban elemel a valóságtól, mert egy ilyen ésszerűségen túli (anti)hőshöz illett egy ilyen befejezés. ($03.11.)

(Powers vol.1 #21-24) (2002) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Michael Avon Oeming)

ha az természetes, hogy az emberek rajonganak az égen röpködő sztreccs-ruhásokért, akkor az is természetes, hogy vannak olyanok, akik ki nem állhatják őket. illetve ez nem is egy sima szeret/nemszeret probléma, mert az ilyenek hajlamosak leginkább arra, hogy megideologizálják a gyűlöletüket, hogy morálisan próbáljanak kapaszkodót találni a fejükben élő őrülethez. ismerős a valóságból is ez, nem? csak nálunk a repülő húzza a kondenz-csíkot, és nem egy szuperhős... és az a legrosszabb, amikor az ilyen elmélet-farigcsálók radikalizálódnak, majd a média hathatós segítségével a figyelem középpontjába kerülnek. bendis-ék most is bedobták a gyeplőt a lovak közé, élve elégés, robbanások, szétfröccsenő testrészek, körítve az eddigieknél is sűrűbb káromkodásokkal. (azt hittem, hogy az egész mini-sztori alatt hiányolnunk kell majd walker nyomozót, de ügyesen visszahozták két rész után.)($03.11.)

(Powers vol.1 #15-20) (2002) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Michael Avon Oeming)

ha vannak szuperemberek, akik népszerűek a hétköznapi embereknél, akkor ezekből a szuperemberekből szuper-sok pénzt is lehet csinálni -ilyen egyszerű a képlet... de nem csak arról van szó, hogy megcsinálták ezt a csapatot (akiknek a főhadiszállása gondolom nem véletlenül hajazott az f4 tornyára), hanem maga a mindenható kormány (vagy annak valamelyik végrehajtója) döntött úgy, hogy kell egy magukhoz idomított, és nagy hasznot hajtó csapat a portfóliójukba. és persze az állam a legkegyetlenebb, ha meg kell védenie a tulajdonát -és a titkait... ha valaki hiányolta eddig az akciót, az most kaphatott egy nagy adagot, persze azért most is megtartottuk a földhöz-ragadt nézőpontot (kicsit engem a tavalyi godzilla filmre emlékeztetett ez a megoldás, hogy a nagy szuperhős csatát csak autó-szélvédőn meg kamera-felvételeken át látjuk). és hát a nagy csaták után szokott jönni a nagy dráma. tetszett az a megoldás, hogy az eddig sokat szidott médiát használta fel hősünk, hogy tegyen valami elkeseredett lépést az igazságért. de az is bátor húzás volt, hogy ezzel most borítottuk a statusquo-t. de nem is lehet minden részt arra építeni, hogy hulla van meg nyomozás, ez nem egy generikus network-tv-s sorozat... (sőt, a korhatárba is egyre nehezebben férne be, nem elég, hogy káromkodnak, mint egy kocsis, felbukkan némi erotika is, de most már a véres/beles gusztustalanság is ott a képeken.) ($03.10.)

(Powers vol.1 #7-14) (2000-2001) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Michael Avon Oeming)

olyan kevésnek tűnt az a négy füzet (meg nem szeretem, amikor kevernek a kötetekbe rendezéskor), így egybe olvastam a következő két történetet -de tudok is találni egy közös témát, amire felfűzöm a mondandóm. mert hiába van a gyilkosság meg nyomozás a kirakatban, egyre jobban kristályosodik ki, hogy miről is akar bendis mesélni nekünk -az egyszerű emberek viszonyáról a szuperhősökkel. mert a sima halandók mindig csodálni fogják azokat az isteni lényeket, akik ott repkednek a fejük felett, akik emberfeletti erejükkel példaképek, ikonok lehetnek. így biztos lesz egy csoport, akik utánozni akarják őket a maguk módján, beöltözve bohóckodva a háztetőkön. és biztos, hogy lesznek olyanok, akik egyesülni akarnak velük -szexuálisan. ez természetes dolog, arról nem ők tehetnek, ha beüt közben a szar... eddig csak a tévé-híradókkal szivárgott be a média a sorozatba, most viszont teljes erejével lecsapott egy rémisztően élethű pletyka-lap imitáció képében. (a warren ellis-es oneshot aranyos tisztelgés volt, de ezen kívül nem sokat adott.) ($03.06.)

(Powers vol.1 #1-6) (2000) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Michael Avon Oeming)

a szuperhősös sztorikat íróknál szerintem van egy pont, amikor besokallnak, és ’elég volt!’ felkiáltással elkezdik kiforgatni a zsánert egy szerzői képregényben. és persze legtöbbször ilyenkor tud kijönni az írói nagyság, amikor máshogy tudnak nyúlni a toposzokhoz, amikor nyugodtan áttehetik a perspektívát, lerázhatják a láncokat. nem meglepő, ha azt mondom, ezek mind igaznak látszanak a powers első sztorija alapján. mivel egy nagyszabású hős-eposz után vettem a kezembe, még nagyobb volt a kontraszt, mint amire számítottam. és nem is stilizált rajzok miatt, hanem hogy mennyivel tovább tart egy füzet, hogy milyen rohadt sokat beszélnek a szereplők... erőssége ez a képregénynek, mert jók a dumák, meg a nyomozóktól el is várom, hogy ne (csak) rohanjanak és lőjenek, hanem legyen interakció a tanúkkal és gyanúsítottakkal. de felőlem lelkizhetnek is, ami szintén nem lesz elhanyagolható. maga az ügy nem volt nagy etvasz, de még csak az út elején járunk, bevezetésnek épp’ megfelelt. ($03.05.)