(2004-2011) (írta: Alejandro Jodorowsky, rajzolta: Milo Manara)

ilyenkor tavasszal még mindig kicsit jobban szúr a tüske, hogy a showtime elkaszálta a borgias-t. hogy enyhítsem az istentelen család iránti kielégítetlen vágyaimat, egy képregény felé fordultam. már régóta szemezek ezzel a művel, mert ismerem milo manara pucér testek iránti elkötelezettségét, és gondoltam, hogy nem jodorowsky szövegkönyvén fog elbukni az alkotás. és hát nem is tette, bár mint a legtöbb életrajzi történet, ez is csak felvillanásokat tudott mutatni a teljes életútból (ebből a szempontból egy sorozatba adaptálás mindig szerencsésebb, ugye...?). és az is meglepő volt, hogy meg sem próbálta a főszereplőket közelebb hozni hozzánk, végig önzőek, kicsinyesek, féltékenykedőek, fölényesek, és persze perverzek. nagyon perverzek. szerintem az egyik legnagyobb erény egy történelmi műben, amikor megpróbálja rekonstruálni a korabeli erkölcsöket, ami a mai ember számára riasztó lehet sok esetben, de mégis sokat emel a hitelességen. oké, itt az alkotók szándékos túlzásba estek, mert biztos, hogy az erkölcstelenséget magas szinten űzték a kora újkori rómában (szerencsés flótások), de hogy minden esetben orgia zajlott volna, amikor két embernél több összegyűlt egy helyen -azt azért kétlem... vagy hogy a nők sosem hordtak volna alsóneműt... de pont ezekkel a túlzásokkal működik a képregény, ez nem a képes biblia, maximum a sátán által dedikált kiadása... (sokat gondolkoztam rajta, hogy csak a gyönyörű és kívánatos test-ábrázolása miatt tetszik-e annyira manara rajzstílusa, de aztán ráeszméltem, hogy azért is, mert a gyermekkoromban belém égtek a larousse-enciklopédia rajzai, amihez szintén volt köze a mesternek. igaz, ott nem kanyaríthatott fanszőrt a puncik fölé...) ($03.21.)