(Superman vol.2 #204-215) (2004-2005) (Írta: Brian Azzarello, rajzolta: Jim Lee)

azért nem lehet könnyű írói feladat megtalálni ennek a tökéletes kiscserkésznek azt a pontját, ami érdekes lehet az olvasók számára -és brian azzarello nem járt rossz nyomon, amikor a tökéletlen emberségét emelte ki, a kényszert az emberek megmentésére, a felelősség súlyát, és a hitet, hogy mindenre képes. ez utóbbi különösen hangsúlyos lett, de mi mást várnék, ha egy papot tett meg társ-főszereplőnek, aki hasonlatosan az acélemberhez, tele van kétségekkel. de azokból bőven kijutott jézusnak is, mert nem, nem szeretném elmismásolni, hogy a nyilvánvaló párhuzam a superman-kultusz és a katolikus hit között erőteljesen megjelenik, képben és szövegben egyaránt. először kicsit sajnáltam, hogy a nagyon is emberi kezdést megtörte a fel-update-elt lény a maga nem-evilágiságával, de aztán szépen fejlődött fel a történet is, kerültek bele egyre fantasztikusabb és tipikusan superman-es elemek -arról nem beszélve, hogy az ilyen nagyívű dc-s történetek írói mindig késztetést éreznek arra, hogy a nagynevű szövetségesek összecsapjanak párszor. de aztán elült minden csatazaj, és itt maradt nekünk ez a tépelődő emberi szuperhős, akinek csak a teste acél, a szíve biztos, hogy nem. (tudom, hogy vizuálisan könnyen megvezethető vagyok, de engem jim lee mindig le tud nyűgözni, nekem hozzá tartoznak a képregényekhez a széles állkapcsú férfiak és a tökéletes testű gyönyörű nők.) (vicces, hogy pár füzet után eszméltem rá, hogy én ezt már olvastam pár éve, de így is élvezetes volt végig.) ($02.15.)