Saga -vol.4 (Saga #19-24) (2014) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Fiona Staples) (eng)

néha megéri egy kicsit még unottan szörfözni a neten, mielőtt az ember belekezdene egy kritikába -most például egy brian k. vaughan interjúba futottam bele véletlenül a youtube-on, ahol arról is beszélt, hogy a gyermeknevelésről szeretett volna mindenkinek mesélni, de nem találták elég izgalmasnak a mindennapi sztorijait, így űr-köntösbe öltöztette azokat -így lett a saga... és ez a felszín alatti hétköznapiság ebben a kötetben csúcsosodott ki igazán, mert nagyon lehetett érezni, hogy a családról, a házasságról és a gyerek/szülő-viszonyról akar nekünk okos tanulságokat átadni. ajjaj, gondoltam én is, veszélyes terep éket verni az olvasók által annyira megszeretett hősök közé, de persze bízhatnék már jobban brian-ben, mert ő az, aki képes arra, hogy minden szerelmi háromszöges és önzéstől csöpögő arculcsapásos klisét ügyesen kiforgasson a végére, így nem érezi úgy az ember, hogy egy olcsó szappanoperás ponyva keveredett a keze közé. még a droghasználatot is tudja úgy ábrázolni, hogy igazán nem lehet haragudni rá, mert az is olyan ’cuki’... ha meg már nagyon ég a drámai veszekedésektől a ház oldala, akkor mindig be tud dobni egy meglepő és véres fordulatot, hogy új irányt vegyünk, és lopva összefonjuk az addig külön lógó szálakat. viszont az is tetszik, hogy nem erőltet bele minden szálat az összes füzetbe, inkább egyszer/egyszer félrerakja a főhősöket, és koncentráltan mutatja meg, hogy mi a helyzet a többiekkel. (a kötelező túlzásokat ebben a kötetben a robotok szolgáltatták, akiknek nem csak a társadalmukba láthatunk bele egy kicsit jobban, de egyből a nyitóképen a nemiszervükbe is... a nagyképernyős, távirányító-jogaros királyért meg külön köszi, jót röhögtem!) (#03.29.)