(X-Factor vol.3 #13-17) (2007, Marvel Comics) (írta: Peter David, rajzolta: Pablo Raimondi, Khoi Pham) (eng)

azt hiszem, végleg megtalálta a hangját a sorozat -a hangot, ami néha cinikuson röhög ki az olvasóra, máskor meg nagyon mélyre leviszi a drámájával... mert itt minden tettnek hatása van a karakterek lelkére, nehezen dolgozzák fel, ha ölni kényszerülnek, vagy ha csak véletlenül megdugják a környék összes jónőjét... és tök jól áll a sorozatnak ez a lelkizés, hogy egy pszichiáter kanapéján beszélik ki magukból a problémákat a karakterek, hogy a csajok párizsban lazulnak (amíg egy hagyományosnak mondható mutáns-utálatba nem botlanak bele), jamie meg útra kel, hogy összefoltozza a lelkét azzal, hogy egyesítse az elveszett darabkáit. ez utóbbi egyszerre jár felhőtlen szórakoztatással (lásd a hydra egyszemélyes legyőzését), és brutális drámával is -mert bizonyos másolatai a világban túlságosan is önálló életet kezdtek, és embertelen lenne elvenni tőlük ezt a boldog életet... tehát mondhatjuk, hogy eléggé rottyon van a csapat, de ez nekünk olvasóknak nem probléma, mert öröm látni, amikor egy író ilyen mélységekben gondolkozik -az x-factor számára viszont ez rossz hír, mert nem igazán tudnak komoly ellenállást kifejteni a felbukkanó kormány-szervekkel szemben... (×10.29.)