(New X-Men vol.2 #33-36) (2007) (írta: Craig Kyle, Chris Yost; rajzolta: Paco Medina)

általában a lusta írók menedékének tartom, amikor bedobják a katonaságot, mint nagy gonosz, vagy amikor már megint azt a toposz használják, hogy azért gonoszkodik valaki, hogy mert fegyvert akar készíteni valamiből/valakiből. de az x-eknél lehet, hogy megengedőbb vagyok, mert hosszú évtizedek óta kapcsolódik hozzájuk a weapon x program, aminek pont az a lényege, hogy fegyvert gyártanak a mutánsokból -igaz, azért annyira nem örülök annak, hogy a szerzők ennél a sorozatnál is előszedték ezt az unalomig ismert fordulatot... de legalább nem laura volt a gonoszkodás középpontjában, aki maga is egy ilyen helyen készült, hanem higany, akiről a szenvedései között legalább lehetett egy kis háttér-információt is tanulni... azért x-23 sem tétlenkedte végig a kötetet, felvette a kemény nyomozói szerepet, hogy megtalálja az iskolatársát, és persze a karmai is kellően koszosak lettek a vértől a végére. még egy kis morális dilemmával is lehetett játszani vele kapcsolatban, hiszen a gyilkolási ösztöne még mindig erős, és ugye a pozitív karaktereknek nem nagyon szokásuk az, hogy egy adamantium-pengét vágnak mások homlokába, vagy az, hogy az információ megszerzése után kihajítják az értéktelenné vált forrásokat az ablakon... örültem, hogy a felnőttek is emberien viselkedtek ma, scott végre leszállt a magas lóról, és emma frost is egész jól ráérzett, hogy mikor kell keménynek lennie, és mikor gyengédnek... (×10.29.)