(Star Wars #33-37, Annual 3) (2017) (írta: Jason Aaron, Jason Latour; rajzolta: Salvador Larroca, Andrea Sorrentino, Michael Walsh) (eng)

jason aaron tudta, hogy le akarja adni a sorozatot a közeljövőben, ezért valószínűleg már nem akart egy mélyebb sztoriba belemenni, úgyhogy one-shot-okkal bekkelte ki a maradék időt -és tulajdonképpen nem is állt rosszul a sorozatnak ez a szerializáltság... kapott egy külön kalandot leia és luke, és ha nem lenne furcsa, akkor azt mondanám, hogy majdhogynem romantikus vibe lengte be a füzetet -és tudok örülni annak (is), hogy nem az akció-részek voltak benne maradandóak, hanem a csöndes beszélgetések a csillagok alatt, ahol érezhetted azt, hogy a személyes traumák mennyire nyomják a híres hősöket is; aztán szántunk időt sana-ra, aki egy kifejezetten szórakoztató történetben vert át mindenkit (a vendégszereplő lando teljes elképedésére) -szoktam szeretni, amikor egy karakter az intellektuális fölényét villogtatja, ráadásul pont így képzelem el a fifikás csempészeket; han és chewie ismét bizonyíthatta a felkelőknek, hogy milyen értékes munkát tudnak végezni -a maguk módján; az artoo-s számban poénra lett véve a narráció, mivel egy gépkönyv száraz leírásaival lett ellenpontozva a kis asztromech droid összes elképesztő tette; azért a gonosz-oldalt sem felejtettük el, így egy ambiciózus rohamosztagosra is vetülhetett némi fény(kard)... (az elmúlt napokban megszállottan dicsértem a larroca-féle arc-ábrázolást, itt viszont már én is kicsit soknak éreztem a fotó-realisztikus mimikai betéteket, amik kicsit elütnek a kép többi részétől...) (#12.07.)