(Ultimate Spider-Man vol.1 #22-27) (2002, Marvel Comics) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Mark Bagley)

tudtuk jól, hogy osborn-ék vissza fognak térni, és szerencsére nem is csinált nagy ügyet a dologból, csak megjelentek újra a városban, és jöhettek is a bonyodalmak... pedig peter még épp’ próbál túllendülni az előző küzdelmein (oki doki + kraven, ugye), egyengetné a magánéletét, ha may néni nem tartaná büntiben, és ekkor szabadul el a pokol -egy zöld szörnyeteg formájában... jó csavarnak érzem azt, hogy norman genetikai módosulással veszi fel a manó-formát (és nem maszkot húz), és komoly hangsúlyt kap az ezzel járó tudathasadásos állapota is (annyira, hogy vissza is tekerjük a háztetős nagy találkozást, hogy az ő kifacsart szemszögéből is megnézzük, ne csak peter-éből)... hősünk nincs egyedül a bajban, bár nem biztos, hogy örül az arrogáns nick fury közbelépésének, de azért a töménytelen mennyiségű lövedéket köszöni szépen, amit a shield beleereszt a tomboló manóba... peter egyre inkább megérezi a szuperhősködéssel kapcsolatos magánéleti nehézségeket, hogy bizony hiába az őrült szerelem, a pókruha csak bajt hoz a szép vörös barátnője fejére... (még csak ijesztget bendis gwen-nel (most is csak úgy betoppant a boxer-alsós peter-hez), de biztos vagyok benne, hogy nem fogja kihagyni a romantikus három-szögelést...) (×02.06.)