(Alias vol.1 #1-9) (2001-2002) (írta: Brian Michael Bendis; rajzolta: Michael Gaydos, Bill Sienkiewicz) (eng)

oké, tudták a marvel-nél, hogy milyen irányból érkezett brian michael bendis (a powers-re gondolok itt elsősorban), de azért megnéztem volna a szerkesztők arcát, amikor előállt nekik ezzel az ötlettel: egy problémás, kiégett, dohányzó, italozó, káromkodó hősnőt akar bedobni az ismert marvel karakterek közé, akik szintén nem fogják vissza magukat. hát nem csodálom, hogy egy külön (felnőttekre pozicionált) al-kiadót hoztak létre a kedvéért -ezt bendis egy ’fuck’ szóval köszönte meg, egyből az első oldal, első panelén... persze jessica jones nem volt ismeretlen számomra a tévésorozata miatt, de ez a tudás most egy kicsit hátrányba is fordult, mert a mozgóképes ’hölgy’ egy fokkal még cinikusabb és megkeseredettebb, mint a rajzolt eredetije, így az első két füzetnél volt némi hiányérzetem (abban nem, hogy itt is levarrja luke cage-et keményen), de aztán egyre érdekesebbek lettek a sztorik, úgyhogy fokozatosan vett meg magának. sztorik, mert ebben az első kötetben többfelé is kanyarodtunk, igaz, mindig a horizonton tartottuk a bosszú angyalai kúriáját... az alap noir felállás mindig adott, jessica sűrű cigifüstben hallgatja a kuncsaftokat (vagy rejtett melegekre vadászik a neten), aztán az ügyek vagy belecsavarodnak valami magasabb szintű összeesküvésbe, vagy piszlicsárék és értelmetlenek maradnak -kiszámíthatatlanul, ahogy az élet is hozná... magában a hősnőben már most az tetszik a legjobban, hogy meg lehet vele vizsgálni azokat, akik nagy erőt kapnak a sorstól, de nem tudnak élni vele, mert lelkileg nem alkalmasak arra, hogy elbírják a súlyát -és azért jó, hogy ezt itt már az elején birizgáljuk, mert erre még lehet építkezni a későbbiekben is... michael gaydos rajzaival is fokozatosan békülök, értem a minimál koncepciót, érzem azt is, hogy illik a miliőhöz a stílus, de sajnos nem tud magával vonzani -bár az ötletes panel-kezeléseit tudom értékelni... (##01.25.)