(Deadly Class #12-16) (2015, Image Comics) (írta: Rick Remender, rajzolta: Wes Craig) (magyarul: Fumax)

néha nem értem a kiadók kötet-szerkesztési politikáját, ez a harmadik etap olyan volt, mintha az előző végéről letépték volna a kirobbanó finálét, hogy aztán azt hozzáragasszák a következő nagy zúzás felvezetőjéhez... ott folytattuk, ahol legutóbb letettük a levágott véres fejet, egy istentelenül hajmeresztő tempóban levezényelt élethalál-harcot pörgethettünk végig a mexikói kartell legkegyetlenebb arcai ellen -mert nem volt elég a bosszúálló apuka, hozniuk kellett magát az ördögöt is, két keréken, hosszú szakállal... persze, értem én, hogy ezt a tempót képtelenség lett volna tartani mind az öt füzeten át, csakhogy rick remeder szándékosan a túloldalra húzta ezután az amplitúdó potméterét, és lelki marcangolásra és magány-filozófiára kárhoztatta hősét -és vele együtt minket is... nem volt rossz olvasni ezt sem, bár kicsit sok volt az ön-ostorozós vetülete, bár értem, hogy mi volt a célja a szerzőnek mindezzel: szét akarta törni az eddigi csapatot, hogy a volt barátok kellően kegyetlenül tudjanak egymásnak esni... de azért annyira nem esett jól, hogy marcus-t ennyi szaron húzta keresztül, lányok puncijával és gombás hallucinációkkal díszítve az útját az alászállás során, törődök már annyira a sráccal, hogy ne akarjam, hogy ennyi szar hulljon egyszerre a nyakába... (×11.04.)