(2000) (írta: Juan Díaz Canales, rajzolta: Juanjo Guarnido) (magyarul: Pesti Könyv Kiadó, 2016)

john blacksad egy letűnt kor gyermeke. az ötvenes évek amerikájának kiábrándult levegőjét szívja, esetleg az olcsó cigarettáját. nem veti meg az italt és a nőket sem. átkozott idealista, egy ballonkabátos lovag a barátságtalan világban. john blacksad egy macska. de ez nem meglepő egy olyan környéken, ahol a rendőrfőnök egy német juhász, ahol a patkányok a legjobb besúgók, ahol egy öreg orangután énekli a szomorú blues-t a rég megkopott fényű lebujban. és ahol a la iguana-ba csak hüllők léphetnek be... sokáig azt gondoltam magamról, hogy nem működnek nálam az antropomorf állatokat használó történetek, de aztán rájöttem, hogy csak értő kéz kell ahhoz, hogy eladják nekem ezt a formát. és ez a két tehetséges spanyol (juan diaz canales és juanjo guarnido) könnyen levettek a lábamról. mert az írásnál tökéletes játszanak azokkal a noir klisékkel, amik nagyon közel állnak a szívemhez (egy femme fatale halála kapcsán egy korántsem makulátlan, de tisztaszívű magánkopó elindul, hogy a nyomozás során véren csúszva felküzdje magát a legmagasabb körökig, miközben szál a cigaretta füstje, és kemény pofonok csattannak sötét sikátorokban). a történet egyszerűségét gyönyörűen ellensúlyozzák a képek részlet-gazdagságával, a panelek és plánok film-szerűségével. már csak egy kis szaxofon-jazzt kell felrakni a sercegő lemezjátszó-tű alá, és tökéletes lesz az illúzió. és nem hogy zavaró, hogy a whiskey illatához az állatok bundájának szaga is keveredik, hanem pont ez az egyedi buké teszi különlegessé... (#08.20.)