Saga -vol.6 (Saga #31-36) (2015-2016) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Fiona Staples) (eng)

ha felveszem magamra az író szemüvegét, akkor tudom igazán belátni, hogy miért érdemes egy történetben szétszedni azokat a karaktereket, akik nagyon jól működnek együtt (és akiket az olvasó is szeret együtt látni): mert a nagy újra-találkozások akkora érzelmi löketet képesek adni a sztorinak, amit más írói módszerek nem biztos, hogy képesek lennének. mert nincs olyan ember, aki ne nyelne vissza néhány könnycseppet, amikor végre egyesül a kedvenc családunk... hmm, talán ez volt az az kötet, ahol leginkább éreztem, hogy kilóg az írói szándék lólába többször is, de fura módon ezzel nincs igazán bajom, fogjuk rá inkább arra, hogy most tudtam leginkább ráhangolódni bkv gondolataira... mert például biztos vagyok benne, hogy nagyon tudatos dolog a részéről ez a sokak számára már határt átlépő szex-túltolás, hogy akár egy sima párbeszéd alá is odakomponálja az anál-szexet... de van amikor csak később realizálja az ember, hogy mi volt a háttere a sokkolásnak -például az új shemale karakternél előbb látja az ember az első-és-másodlagos nemi jellegeket (mondjuk ki: a cicit meg a kukit), mint hogy realizálná azt, hogy ő egy allegória hazel-re, akinek egyszerre vannak szarvai és szárnyai... nem véletlen az sem, hogy a tanulságok is erősebben kidomborodtak most, mert lehet egy felnőtt olvasótábort is tanítani a diverzitás fontosságára, akár egy gyermek szavai által is -és hazel gyermeki naivitása nagyon jól belesimul az összképbe... nem siettünk sehova, nyugisan építkezett fel ez a hat füzet, hogy ismét csavarjon néhányat a felálláson. (#04.01.)