(Black Panther vol.3 #6-12) (1999) (írta: Christopher Priest; rajzolta: Joe Jusko, Amanda Conner, Mike Manley, Mark Bright) (eng)

egy sötét ruhás hős nem csak a fizikai erejét használja a gonoszok elleni harcban, hanem a szellemi nagyságát is -és az egyik legkellemetlenebb ellenfele egy őrült bohóc-szerű fickó, aki nem sajnálja az időt és a pénzt arra, hogy lehetetlen módszerekkel próbálja eltenni láb alól a hőst. nem, nem egy batman képregény hoztam ma nektek gyerekek... oké, nem volt nehéz párhuzamokat találni a bőregérrel, de ezek közül van ami erőltetett (fekete jelmez), és van ami szerintem szándékos hommage (achebe őrületének joker-szerűsége). persze gonosz volt tőlem ezzel kezdeni, mert a párduc nagyon is megáll a saját lábán, minthogy más ikonikus karakterhez kéne hasonlítgatni, de biztos ragadt rám némi cinizmus a narrációból -mert erre a kötetre is maradt a megbízhatatlan mesélőnk, aki csapong ide-oda, és közben sörétes puskával lövi a poénokat, amikből van ami betalál, és van ami nagyon nem. kell hozzá türelem, de megéri várni, mert idővel szépen összeáll a kép -ahogy meg lehet szokni a széria szerkezetét is, a képkereten kívüli szövegdobozokat. maga a sztori kicsit hasonult a hőséhez, először csak az izmozását látod, a cool lövöldözéseket és verekedéseket, aztán a végén kiderül, hogy van agya is, és a mélyben komolyabb kérdések is felmerülnek -magukról a karakterekről is, például érdekesen feszegetik azt, hogy két érdek feszíti t’challa-t, mert egyszerre király és szuperhős, így neki nem csak az ártatlanokat kell szem előtt tartania, de a népe érdekeit is (azt is feszegetjük, hogy miért is állt be annak idején az angyalok közé, és ezt egy szép színes/szagos, a sorozat képi világától nagyon elütő flashback-kel támogatták meg)... minden szempontból jó ez a kétarcúság, amint ráéreztél az ízére már nagyon élvezetes tud lenni mind az ellenségek levadászása, mind a gazdasági/politikai összeesküvés a háttérben. vagy a minden túlzása ellenére is személyessé tett finálé-küzdelem. ($$10.09.)