(Captain America vol.3 #14-19) (1999) (írta: Mark Waid, rajzolta: Andy Kubert) (eng)

kedves marvel írók! nem kell ám mindent túlbonyolítani, tényleg nem... bár lehet hogy én vagyok ilyen maradi, hogy jobban élvezem a földhöz-ragadtabb kapitány-történeteket -illetve élvezném, ha nem kanyarodna minden kötet az űrbe, vagy legalábbis az űrlények közé... pedig olyan jól indultunk a noir-os első füzettel, ahol vizuálisan egy jól ismert, de mindig nagyon működő trükkhöz nyúltak az alkotók, ahogy az egyetlen vörös dolog kitűnik a szépia-színezésből. de hangulatilag is nagyon rendben volt a füzet, sőt, a red skull drámai narrációjával azt is elérték, hogy majdnem megsajnáljuk őt, mint gonoszt. de csak majdnem, mert a náci jövőkép vizionálásánál újra elveszített minket... a következő füzetben az volt a feltűnő, hogy milyen kis idétlenre/esendőre vették steve rodgers-t, de sajnos ezt aztán hamar levetkőzte, és jöhetett a szokásos csillagos-sávos fickó, aki bárhova is vetődik, mindig a szabadság üzenetét tűzi a zászlójára pajzsára... és sajnos nagyon széles spektrumban vetődött most, komoly bakugrásokkal közlekedve... és értem én, hogy a sztori része volt, hogy fő-főgonoszunk folyton reboot-olta az idővonalat, de igen zavarossá is vált ezáltal a nagy küzdelem. ja igen, mert nagy dérrel/durral beharangozták a koponya visszatérését, erre csak mellékszerepet kapott a sztoriban, mint pofozó-legény, és az igazi háttérből irányított gonoszság másnak jutott... szóval, kedves írók! nincs szükség idő-utazásra vagy skrull-okra, a kapitány a jelenben a mindennapi emberek között is épp’ olyan jól működne, mint ilyen extrém körülmények között... ($$08.31.)