(Deadpool vol.1 #17-25, #0, Deadpool and Death Annual) (1998-1999) (írta: Joe Kelly; rajzolta: Walter McDaniel, Pete Woods, Anthony Williams, Steve Harris, Yancey Labat) (eng)

kétpólusú a világ, vannak a jók meg a rosszak -meg van deadpool... mivel mondhatjuk, hogy ez egy nagy összegzése volt az eddig történteknek, az első fejezet epikus fináléja, így természetes, hogy még hangsúlyosabbá vált a legfontosabb kérdés ezzel a lüke karakterrel kapcsolatban -hogy el tudja-e fogadni, hogy ő egy hős... maga a kötet is két-pólusú volt, mert míg az elején a múlttal foglalkoztunk erőteljesen, (némi átvezetés után) a végén a jelen súlyos nagy kalandja hozta el a kötet ballasztját. és nem véletlen a szóhasználat, mert okkal súlyosabb és komolyabb minden, ahogy tét is nagyobbra nőt. persze, sokszor így is el lett viccelve sok minden, de azért érezhető volt, hogy nem mindig vidám ez a történet, főleg, ha az univerzum megmentésének a súlya is ránehezedik... érdekes volt olvasni a kezdetekről a film-változat megtekintése után, azért ezeken a lapokon súlyosabbnak érződött az átalakulás és az ajax-szal francis-szel való harc is (az meg főleg, ahogy játszottak a halál szimbolikájával, mert ugye wade szó szerint néz szembe a múltjával a halál előtt, sőt, meg is csókolja őt a halál...). aztán rátértünk arra a főszálra, aminek a fináléját már az első szám óta várjuk, hogy deadpool beteljesítse a végzetét, és akármennyire is nem akarja, de a megmentőnkké váljon. sok minden tapadt erre a szálra is, például monty drámája (feloldva egy kis monte carlo-i kalanddal), dixon nagyfőnök őrült elvtelensége, al ragaszkodása wade-hez, vagy az itt vendégeskedő captain america elbukása. és persze a legfőbb kérdés, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: predesztinálva van-e deadpool a gyilkos életmódra...? (nem mondom, hogy könnyű átrágni magamat ezeken a sűrű füzeteken, de szerencsére mindig azt érzem a végén, hogy megéri, mert szórakoztat és elgondolkodtat.) ($$07.03.)