(Powers vol.1 #31-37) (2003-2004) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Michael Avon Oeming)

kellett egy pár füzet, mire felfogtam, hogyan is akarja kerekre zárni bendis bácsi az első szezont. mert elsőre azt gondoltam, hogy újjászületés lesz a dologban, hogy csak arról van szó, hogy minden korban akadtak különlegesek, akik kitűntek a többiek közül. a következő gondolatom az volt, hogy stílus-gyakorlatokkal szerette volna zárni a show-t, egy kis conan-utánérzéssel, némi wuxia repkedéssel (tényleg! most már értek minden bambusz-nádon verekedést...). aztán szépen összeállt a kép, ahogy haladtunk tovább a szuperhősök hajnalán át (ismerős volt a felemelt autó...?) a szélesvásznú csapatban-harcolásig: az egyik legősibb toposzt élvezhettük itt füzeteken és évezredeken át: a jó és a rossz örök harcát. a célegyenesre fordulva aztán magyarázatott kaptunk sok kérdésre, ami már az elejétől ott volt az árnyékban, és jöhetett a végső küzdelem. aztán a csönd... (egy pár szót írnék itt a vol.1 végén magáról a sorozatról is: három okból kezdtem bele -1. mert most indul a tévé-változat, és szerettem volna, ha végre van egy képregény-feldolgozás, amit a megnézés előtt olvasok; 2. mert akartam hagyni egy kis időt a honosítóknak, mielőtt belekezdenék a következő nagy dc-s rohamomba; 3. mert kurva jókat hallottam róla. és ez volt másfél hete és 37 füzettel ezelőtt... baromira etette magát, annak ellenére, hogy sokszor átlógtak a hagyományos füzet-méreten a számok, plusz a rengeteg duma is lassította a tempót. de muszáj volt sok mindent félretennem, és erre koncentrálnom, mert baromira élveztem az egészet. végre egy történet, ami okos, ötletes, csavaros, felnőttes, és néha oda-odacsap az állkapcsodra. egy dolog nem fog csak hiányozni az elmúlt napokból: hogy mindig forgatni kellett a tabletet a kurva dupla-oldalak miatt...) ($03.12.)