Ultimate Spider-Man vol.1 #33-39) (2003, Marvel Comics) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Mark Bagley)

pókember az űrből hazahoz egy élősködő földönkívülit -ennek az eredet-sztorinak olyan olcsó nyolcvanas évek íze van, nem...? sosem rajongtam venom-ért, mert tökéletesen megtestesíti a buta izom-gonoszokat, akik csak a maszkulinitásukkal akarnak kitűnni, de semmi mélység nincs bennük... ezért kicsit aggódtam, hogy b.m.bendis miként nyúl a karakterhez (ahogy olvasom, neki magának sem szíve csücske a fekete nyelv-nyújtogató, de a közönség-nyomásnak kénytelen volt engedni) -és kifejezetten érdekes csavarra sikerült felfűzni ezt a felfrissített eredetet. még akkor is, ha az ember már kicsit túlzásnak érzi, hogy ebben az univerzumban ennyire összefüggnek a dolgok, hogy a parker családhoz ennyire köthetőek az ilyen események... szóval itt venom egy félresiklott kísérlet, aminél lehet moralizálni, hogy megéri-e kockáztatni azért, hogy az emberiség előrébb léphessen az orvostudományban, hogy a tudós-embereknek milyen felelősségük van -mondjuk hogy ne adják el magukat azoknak, akik minden bizonnyal egy gyógymódból is fegyvert készítenének... nem csak venom került most előtérbe, hanem eddie brock is, az ifjú egyetemista, aki nehezen viseli a szülői örökséget és a frusztrációt, amit a magánéleti kudarcai okoznak neki... és itt van peter parker is, aki viszonylag kevés időt tölt ezúttal a pók-ruhában, de ugyanolyan érdekes nézni az egyéb küzdelmeit, az összetört szívét, a családi drámája súlyát, a srácot, aki megijed attól a sötétségtől, ami benne lakozhat... szóval b.m.bendis most sem okozott csalódást, most is az érzelmi oldal felől közelített egy hírhedt gonosz update-eléséhez, akinek kifejezetten jól álltak az új alapok, hogy elszakadhatott az olcsó scifi kliséktől... (az ultimate nick fury eddig csak egy arcoskodó köcsög volt, itt viszont emberibb arcot kapott a peter-rel való közös jelenete alatt)... (×04.25.)