(Captain America vol.3 #1-7) (1998)  (írta: Mark Waid, rajzolta: Ron Garney) (eng)

a filmes univerzum óta nagy kedvencem lett cap’ karaktere, úgyhogy vártam már, hogy eljussak az önálló képregényéhez. és nem is kellett csalódnom, mert az eddigi marvel kalandozásaim közül ez adta az egyik legnagyobb élményt. most azt mondjátok, hogy ugyan már, haver, ez a karótnyelt unalmas karakter...? pedig a filmeken is és itt is érezhető, hogy jól tudják adaptálni a csillagos/sávos srácot az adott korszakra. mert most is tetszett, hogy nem tököltünk, hogy faltól-falig akció volt az egész, de azért a lényeg a felszín alatt volt. hogy hogyan is viszonyul a kilencvenes évek sztár-kultuszát nyögő mindennapi ember egy eszmét képviselő hőshöz. vagy még inkább, hogy hogyan viszonyulnak a marketingesek... elsőre fura is volt, hogy japánban kezdtünk, pedig ha van nép, aki nagyon-nagyon tud lelkesedni, akkor azok ők. de az amerikaiak sem maradnak le nagyon, ők is szívesen csábulnak el, ha a rajongásról van szó -így könnyen manipulálhatóak is... szóval érdekes gondolat ez, hogy a kapitánynak vagy be kell állnia a média-gépezet keltette hype-ban a spicegirls és bill clinton mellé, vagy meg kell próbálnia megint újradefiniálni magát, átalakítani a kultuszát. (és ne felejtkezzünk el arról a társadalmi gondolatról sem, hogy az emberiségből bármikor azonnal kibújik a kirekesztő egy pillanat alatt, az első szóra...) (örülök, hogy a filmes univerzumban nem ebben a szerkóban nyomja a hydra a harcot, bár nem tudtam nem észrevenni, hogy kick-ass-nek viszont tök hasonló zöld/sárga cucca volt...) ($11.21.)