(2003) (írta és rajzolta: Mike Mignola)

a magyar könyvkiadás egyik szégyenfoltja a félbemaradt hellboy sorozat... és nem is tudja az ember, hogy ilyenkor kit átkozzon el, hogy a hét pokol kénköves forróságában égjen az örökkévalóságig, a kiadót, aki nem tűrte tovább a veszteségeket, vagy az olvasókat, akik nem voltak képesek rátalálni az igazgyöngyre. azt elismerem, hogy nem való mindenki kezébe mingola bácsi szálkás stilizált minimalizmusa, de a történetek annyira jók, hogy nem hiszem el, hogy ne lehetett volna sikeresebb, ha mélyebben gyökeredzik nálunk a képregény-kultúra. de szerencsére vannak olyan jótét lelkek, akik legalább digitálisan mennek tovább a kitaposott ösvényen -azok számára, akik megszokták a magyar nyelvű hellboy egysorosokat. mert kedvenc pirosunk ebben a kötetben sem változott gyökeresen, minden gusztustalan ellenfelet, sőt még a híres végzetét is rezignáltan veszi tudomásul. ez utóbbi sajnos nem lehetett nagy releváció a korábbi utalások és a filmek tükrében, de azért jó volt szembesülni újra azzal a tudattal, hogy mekkora felelősség is nyugszik abban az ormótlan kő-kézben, és milyen jó helyen is van a világ biztonsága. de nem csak a fő-sztori volt az érdekes, hanem az előtte lévő szösszenetek is. szeretem, ahogy a különböző mitológiák és mesei elemek, a világ folklór-készlete belekeveredik a képregénybe, és mindegyik jól áll neki. egyébként is, nem mindegy milyen kultúrkörből érkező döggel bunyózik egy jót a nagy piros...? (az is tetszik, hogy minden szétszórt morzsát megmentenek nekünk a gyűjteményes kötetekben.) ($03.19.)