(2003) (írta: Mark Millar; rajzolta: Dave Johnson, Kilian Plunkett)

egy olyan idegennek, mint superman, minden ember egyforma, és mindig is az volt a célja, hogy ezek az emberek békében éljenek a földön -hát csoda, hogy kommunista lett a kiscserkészből...? az ember meghall egy eredeti ötletet, amivel kiforgatják az ezerszer megrágott sztorit, és már előre imádja. pedig ezerszer el lehet rontani egy kitűnő variációt is, de hála marx-nak és lenin szellemének, mark millar nem esik ebbe a hibába. mert ugyanezzel az ötletességgel végig tudja vinni az egész koncepcióját. és nem csak arról van szó, hogy a legamerikaibb ikonra sarlót és kalapácsot rak, hanem az általa képviselt eszmével is eljátszik. mert az acélember jelleme nem változik attól, hogy kansas-i farm helyett egy ukrán kolhozban nő fel (ebből szerettem volna többet is kapni), vagy hogy hűen magáévá teszi a kommunizmus alapgondolatait. mert persze ő lesz az első, aki a gyakorlatba is át tudja ültetni az utópisztikus elképzeléseket -igaz, hogy a személyi kultusz nála is kötelező kellék, valamint az eszmével egyet nem értők agyi beavatkozáson esnek át. hogy mi? superman nem makulátlan? végre! nincsenek elmismásolva a megvalósuló kommunizmus problémái, de nincsenek is gonosz vörös démonnak beállítva a szovjetek, és ez üdítő. ahogy az ellenpont sem egy végletekig gonosz és önérdek-vezérelt luthor, hanem egy különc zseni, aki a saját agyának szórakoztatása mellett az emberiség sorsáért is aggódik. de a többi vendég is ügyesen van kiforgatva (batmanovics, hehe!), nem beszélve a történelmi anomáliákról. végig gördülékeny és nagyszerű olvasmány, annak ellenére, hogy komoly tanulságok vannak a mélyben, amiket superman és az emberiség is évtizedek/évszázadok alatt tanul meg -mindegy milyen eszme-rendszerben gondolkozunk, a lényeg, hogy össze kell fognunk, és nekünk kell felvirágoztatni ezt a bolygót. eszesen és egyenlően. ($03.17.)