(James Bond: Felix Leiter #1-6) (2017) (írta: James Robinson, rajzolta: Aaron Campbell) (eng)

felix leiter nem james bond... ezt hangsúlyozzák is eléggé ebben a mellékvonali mini-sorozatban, bár azért kicsit erőltetett, hogy james időről/időre felbukkan a gondolatokban... az sem szerencsés, hogy hősünk nem nagyon rendelkezik markáns megkülönböztető jegyekkel, maximum annyiban, hogy ügyetlenebb, mint a hősök nagy átlaga. meg persze, hogy láb-és-kéz-protézise van, de azoknak meg nem igen használják ki a képességeit... az is furcsa, hogy már nem a cia kötelékeiben szolgál, inkább magánkopó-szerűséget faragtak belőle. a katonai múltja viszont szépen domborodik, de ez leginkább csak mákföldeken elhált romantikát jelenti (btw, csak most esik le, hogy úgy bénázik a fegyverrel mr.leiter, hogy közben meg kommandós volt...?) mert persze egy csomó dolog egy nő miatt történik, aki jó júlia-ként az ellenséges családhoz, illetve népcsoporthoz, az oroszhoz tartozik... de maga a sztori (szinte) végig konzekvensen a távol-keleten maradt, ahol jól átjön a japán hangulat az eső-áztatta neon-fényekkel, ahol régi sebeket tépnek fel az öngyilkos szektásokkal, és azért észak-koreát is belekeverik, mint a környék legnagyobb mumusát. aztán az utolsó pillanatban azért elemelik a realitástól az ellenségképet egy kitalált szervezettel -csak hogy érezzük, hogy egy ’majdnem james bond’ sztorit olvasunk... az igazat megvallva ezt élveztem eddig a legkevésbé a dynamite-féle bond istállóból, valahogy túl volt beszélve (narrálva), a nyomasztóbb hangulat sem segített -viszont legalább a sprődebb rajzok jól illeszkedtek ehhez a miliőhöz... (#09.01.)