(Deathstroke Rebirth, Deathstroke vol.4 #1-5) (2016) (írta: Christopher Priest; rajzolta: Carlo Pagulayan, Larry Hama, Joe Bennett) (eng)

érdekes látni, hogy vannak írók, akiknek a továbbsuhanó évtizedek alatt sem változik markánsan a stílusa... úgyhogy valahol jó, hogy nem ért meglepetésként egy maréknyi blackpanther füzet után, hogy a friss munkáját is úgy indítja christopher priest, hogy beviszi a sűrűjébe az olvasóit, akik csak kapkodják a fejüket az egymástól távol eső helyszínek és idősíkok között, miközben frusztrálva várják, hogy kitisztuljon a kép -de az is szerencse, hogy  kiépített magának nálam már annyi bizalmat, hogy tudtam, hogy a kötet végére össze fog állni a látszólagos csapongás. és tényleg most is így lett, hihetetlen az öreg kurafi... és tulajdonképpen még a flashback-eket sem bánthatjuk az indokolatlanságuk miatt, mert megágyaztak slade wilson jelenlegi helyzetének és a magánéleti mélységeinek -bár azért lehet, hogy nem ártott volna, ha a jelenben is színesedik a karakter, és nem csak annyit tudunk meg róla, hogy szűkszavú meg kíméletlen, és nehezen mutatja ki az érzéseit... pedig miért ne kötődhetne egy kambodzsában edződött zsoldos mondjuk a lányához? persze így is szórakoztató az apa/lánya dinamika a füzetekben, de némi érzelemmel még fel lehetett volna dobni... (igaz azokat az érzelmeket inkább a múltra tartogattuk, a fiú-gyermekek sorsával, meg a félszem történetével.) de egyébként komolyabban átalakult a sztori dinamikája, amikor a kis wilson belépett a képbe, az afrikai warlord-os, idő-uras szálak hamar le lettek dobva egy kis roadtrip-ért -ami egész gotham-ig vezetett, így nem meglepő módon a bőregér is egyből besuhant a képbe. és nem csak a város miatt nem meglepő ez, hanem azért is, mert párhuzamot lehet vonni a két karakter között a gyermekeik segítségével -hisz’ rose is sokat szenvedett, mire felnőtt, és damien wayne is rögös úton jár már a születése óta... (no, ezzel a véres és határt feszegető antihős képregénnyel zárult a rebirth olvasásom első köre, úgyhogy jöhet a következő, mondjunk akár maradhatunk is egy kicsit gotham sötét sikátoraiban...) (#07.06.)