(Birds of Prey vol.1 #56-61) (2003-2004) (írta: Gail Simone, rajzolta: Ed Benes) (magyarul: Kingpin)

szerintem már az is hím-soviniszta, ha felhozzuk, hogy egy nő írta a képregényt... amiből egyébként a kötet első felében nem sok érződik, főleg, ha a pörgős akciókat, a benyögött egysorosokat és a hosszú combokat nézzük. az utolsó két füzetben már inkább felerősödött a csajos lelkizés, eluralkodott a szakítás utáni rossz hangulat, de belefért simán. üdítő a szemnek és a szívnek egyaránt, hogy nem macsó pasik ugrálnak a sztreccs-ruciban, a nők nem kizárólag a megmentendő áldozatok, hanem mindkét oldalon ők állnak. na jó, a gonoszok maradtak férfiak, de ott meg savant elmebaja és gyerekkori traumái miatt kicsit elnézőek vagyunk, a korrupt madárgyilkos szenátort viszont szívből lehet utálni (meleg verőembert viszont tényleg csak egy nő alkothatott meg...). igazából semmi extra nincs ebben a kötetben, a könnyedén átnyújtott üzenete mellett (lásd még: ’milyen eszközökkel élhet valaki, ha a bűnt írtja’) csupán szórakoztatni akar egy pörgős kalanddal, és ennek maximálisan eleget is tesz. és tartsatok bármennyire is egyszerű pasinak, én imádom, amikor dögös, alig-ruhás nagymellű csajokat rajzolnak a képregényekbe... (++10.12.)