(2014) (írta: Lévai Balázs)

sosem sikerült megszeretnem a kispált. pedig próbálkoztam rendszeresen, az egyik kollégiumi szobatársam megszállottan próbálta átragasztania a mániáját rám is, sikertelenül (azért köszi, tomi!). talán nem jó életszakaszban kaptak el a dalok. talán nem éreztem azt a pezsgést, amit sokszor keresek a zenében. mindig is egy korrekt, jófiús valaminek tartottam, jól elvoltam a slágerekkel, nem bántottuk egymást. kevés nosztalgikus emlék fűz hozzájuk, pedig most akár benne is lehetnék a könyvben, mert a 2001-es más klubos nagy találkozás (lovi és szabó attila hegedűs itt talált egymásra) idején én is folyton ott lebzseltem, de tuti, hogy azt a koncertet (is) egy kocsmában bekkeltük ki. bocs, kalandozom, sztorizom, de életrajz mindig ilyesmit hoz ki az emberből. so, a zene kevésbé, de maga lovasi érdekelt annyira, hogy megvegyem a könyvet (érdekes mellékesként ideszúrnám, hogy fura módon a bandi-lemezt viszont kurvasokszor hallgattam egy időben, az valahogy betalált). sokat segített ebben lévai balázs személye is, aki szerintem a legjobb tévés műsorokat készítette egy időben, még azt is elnézem neki, hogy jets szurkoló... életrajz sucker-ként jó pár zenészekkel foglalkozó mű landolt már a kezemben, kiismertem a sémáikat, itt is vártam, hogy a gyerekkor-bandaösszeállás-kissikerek-nagysikerek-összeomlás-talpraállás minta fog kirajzolódni, de ez persze csak kisebb hullámveréssel lehetett itt. nem egy tipikus rákendroll könyv. szerencsére. annál sokkal őszintébb. nem tudom, hogy ebből a két szerző közül melyiknek mennyi az érdeme, de nagyon jól állt a közvetlenség a kötetnek. tényleg olyan, mintha csak orfűn ülnél a kicsit becsiccsentve sztorizgató lovasival egy rozéfröccs mellett. aki nem szarozik, kimondja azt is, ami bassza a csőrét, majd maximum másnap bocsánatot kér. és örömmel olvastam ezt a keserédes kicsi történetet, akkor is követelte, hogy kézbe vegyem, ha tudtam is előre nagy vonalakban, hogy mikor jön a következő lemez vagy a doboscsere. és tudjátok mit? pár napja újra próbálkozom, hogy megszeressem a kispál zenéjét, és talán most célba érek...(++08.02.)